5. fejezet: Meglepetés

Meghoztam a soron következő, vagyis az 5. fejezetet. Jó olvasást hozzá. :)
Puszi, Lady


Fogtam magam és kimentem utána, de végül az ajtónak dőltem, így szólaltam csak meg:
- Majd én alszom a kanapén – mondtam, mire nagyon sóhajtott.
- Kristen, menj vissza és feküdj le. Elég volt mára belőled – hangjából csak úgy fröcsögött a düh és a sértettség. Az arcát nem láttam hozzá, de jobb is. Igazából úgy éreztem, hogy akinek itt egyedül joga van megsértődni, az én vagyok. Ő akar kihasználni, és ezek után, még neki áll feljebb. Fújtatva befeküdtem az ágyba és vártam, hogy lehiggadjak. Nem ment könnyen, még egy ideig forgolódtam, mire sikerült elaludni.

Reggel fáradtan és igen csak másnaposan ébredtem. Eszembe jutottak a tegnap este történtek. Először a bár, és az ottani akciói, aztán pedig az itt történtek. Örültem, hogy megálltam. Most már biztos voltam benne, hogy megbántam volna, ha megtörténik, nem is kicsit. Motoszkálást hallottam kintről, ezek szerint már Rob ébren van. Kimentem az erkélyre, éppen akkor gyújtott rá.
- Szia – köszöntem neki, kicsit félénken, mert nem tudtam mire is számíthatok.
- Szia – vetette oda félvállról. Jó, ezek szerint a szokásos Robhoz van szerencsém. Egy csésze gőzölgő kávé figyelt az asztalról, ami azonnal rabul ejtette a tekintem. Ő is észrevette, mert fél perc múlva megszólalt: - Bent van még, szolgáld ki magad – közölte hidegen. Ha nem lenne ekkora a függőségem, valószínűleg közöltem volna vele, hogy nem kell, de jelenleg ölni is képes lettem volna a reggeli koffein adagomért. Kicsit bólintva indultam meg befelé, ahol ki is szúrtam a kancsót. Töltöttem magamnak, majd egy kis ízesítés után visszamentem, és leültem a mellette lévő székre. Elkezdtem kortyolgatni a forró italt, és rá is gyújtottam.

- Nem volt nagyon kényelmetlen a kanapé? – kérdeztem, de csak, hogy ne néma csendben üljünk egymás mellett. Igazán kínos volt a csend.
- Nem – mondta teljesen kimérten. Ok, akkor nem erőltetem a beszélgetést. Elszívtam a cigit és kiittam az utolsó cseppet is a csészéből, majd felálltam, hogy összeszedjem magam és haza menjek végre innen, ahol nyilván valóan nem vagyok szívesen látva. Nem mintha én szívesen lennék itt.
- Kristen, várj! – szólt utánam és mire visszafordultam, már ott állt közvetlenül mögöttem. Kérdően néztem, rá, mire olyat tett, amire nem számítottam. Pedig számíthattam volna rá. Megcsókolt. Ajkaival finoman becézgette az enyémeket, és miután rájött, hogy nem tanúsítok túl nagy ellenállást, a kezei a derekamra csúsztak, hogy közelebb húzzon magához. Nem tudtam mire vélni a hírtelen hangulatváltozását, de nem is nagyon volt időm gondolkodni. Kutató nyelve lecsapott az enyémre, nekem meg ezzel egy időben köd borult az agyamra. Kezem a hajába túrt. Nem csak hogy hagytam, hogy játszadozzon velem, viszonoztam a csókját, legalább akkora szenvedéllyel. Egész testemben éreztem a bizsergést, amit minden egyes alkalommal a csókjai és az érintései kiváltanak belőlem. Aztán elhúzódott. Elégedetten mérte fel, hogy kapkodva szedem a levegőt, és teljes mámorban úszom.

- Ez…ez mi volt? – kérdeztem akadozva. Erre elmosolyodott, nem is akárhogy, önelégülten.
- Csak ellenőriztem, hogy még mindig olyan-e a hatásom – közölte vigyorogva. Nos, ha ugyan olyan lenne, akkor most egy jó nagy pofont kevernék le neki, főleg a nagyképűsége miatt. De nem teszem, vagyis valami megváltozott. Bár az előbbi szavai alapján, Ő mindig is ilyennek látta a reakciómat. Igaz, nem sokszor toltam még el… Fújtatva kiszakítottam magam a karjai közül, és a fürdőszobába igyekeztem. Felöltöztem, majd útra készen kivonultam. A nappali közepén ácsorgott.
- Megyek. Kösz a vendéglátást – morogtam és már indultam is az ajtó felé, de Ő megint gyorsabb volt. Beállt elém, és mosolyogva szemlélte a bosszankodásom.
- Bármikor – végigsimított az arcomon, mire elhúztam a fejem. – Remélem hamarosan látlak! – tette még hozzá.
- Én meg remélem, hogy soha többet nem látlak! – közöltem és, mint egy dúvad kirongyoltam a szobából. Még a taxiban hazafelé is idegesen pufogtam magamban. Még egy ilyen pofátlan piócát nem hordott a hátán a föld. Leteper – jó, azt én kezdeményeztem, de részeg voltam! -, aztán elküld melegebb éghajlatra, majd ismét rám száll. Ki érti ezt? Magamat sem értem. Meg ezt a fene nagy vonzalmamat egy ilyen kiállhatatlan, beképzelt tuskó felé. Megfogadtam, hogy ezentúl nem gondolok rá. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam. El fogom felejteni még a nevét is.

- Kislányom, hogy sikerült a buli? – kérdezte anya mosolyogva, mikor beléptem a házba.
- Remekül – mondtam egy fintor kíséretében, majd a szobámba siettem. Hmm, ennél jobb buliban még nem is voltam! Komolyan, fergeteges volt…
Csak másnap jutott eszembe, hogy elfelejtettem felhívni Asht, holott megígértem neki, hogy amint haza érek, hívom. Pótoltam.
- Szia – visította, de úgy, hogy el kellett tartanom a készüléket a fülemtől, mert félő volt, hogy beszakad a dobhártyám.
- Szia – feleltem.
- Azt ígérted tegnap hívsz…de mind egy. Csak most értél haza? – először azt hittem ironizál, bosszúból, amiért nem hívtam rögtön. De a hangja komoly volt, így rá kellett jönnöm, azt hiszi, hogy eddig Robnál voltam és…hülye!
- Nem, csak elfelejtettek hívni – vallottam be.
- Oh…És milyen volt? – kérdezte újra.
- Mi, milyen volt?
- Jaj Kris, hát az… az éjszaka? – az éjszaka szót feltűnően megnyomta.
- Nem történt semmi, ha erre vagy kíváncsi – közöltem vele.
- Hogy-hogy? – kérdezett vissza meglepetten.
- Ash, mégis minek nézel engem? Természetesen nem dőlök be egy ilyen nőcsábásznak – mondtam kissé sértetten.

- Persze, persze tudom – sóhajtotta – Csak reméltem, vagyis tegnap este úgy is láttam, hogy talán te is érdeklődsz iránta!
- Iránta? Soha! – jelentettem ki magabiztosan, holott bennem már rég nem volt felkiáltójeles ez a szó.
- Aha – mondta Ash mindentudóan. – Holnap vásárolni megyünk – kezdett új témába. Mielőtt akadékoskodhattam volna, kijelentette, hogy tízre értem jön, és lerázott valami gyenge indokkal. Csak, hogy ne utasítsam vissza.
Másnap már háromnegyed tízkor az ajtó előtt szobrozott, mikor én még az utolsó simításokat végeztem magamon.
Elrángatott egy pár boltba, majd ebédelni mentünk, hogy pótoljuk az energiát, és újult erővel vethessük bele magunkat a vásárlásba, ismét.
El sem hittem, hogy este hétre értem haza. Mindig is tudtam, hogy Ash maratoni vásárló, de újra és újra meglepődtem, mennyire jól bírja. Ellentétben velem, aki a második bolt után már nyavalyog. Mikor kitett a ház előtt, még megdobott egy aggasztó mondattal.
- Holnap után négyre gyere át – szólt ki a kocsi ablakán.
- Minek? – pördültem egyet, majd visszaszaladtam a kocsihoz. Nem sejtettem jót.
- Szerinted mégis minek vettünk fürdőrucit? – kérdezte kajánul vigyorogva. Felnyögtem.
- Medence parti? – érdeklődtem kétségbeesetten, mire felnevetett. A barátnőmnek fölös energiáinak levezetésére még nem talált jobb módot, mint a vásárlás vagy a buli szervezés. Nem is lepett meg igazán.
- Méghozzá csajos medence parti, Nikkivel az élen! – kacagott, aztán már csak a kerékcsikorgást hallottam. Jó, addig még van egy napom.

Túl gyorsan eltelt az az egy nap, én meg már pakoltam a cuccaimat a partira. Felvettem az újonnan beszerzett bikinimet, de mivel így mégsem mehettem ki az utcára, magamra kaptam egy farmer sortot és hozzá egy fehér trikót. Odafelé még beugrottam egy boltba, hogy vegyk egy hatos csomag Heinekent is. Abban biztos voltam, hogy Ash egész nap kaját gyártott, de alkoholból sosem lehet elég. Ha csak Nikkiből indulok ki, aki eddig ahányszor találkoztunk, minden alkalommal igen csak rácuppant a piákra.
Mire megérkeztem, már ott volt a csapat, természetesen a Twilight cast-re gondolok. Mindenki a ház előtti nagy teraszon ült, a medence partján, egy hatalmas asztal örül. Kicsit meglepődtem, mivel Ash mintha azt mondta volna, hogy csaj buli lesz. Pedig ez szemmel láthatóan nem az, hacsak Kellan és Jackson át nem operáltatták magukat. És volt ott még egy srác, akit eddig nem láttam, vagyis de, a képernyőn. A lányok fürdőruhában, a fiúk pedig fürdőgatyában ültek a tikkasztó hősgében.

- Szia! – köszöntek kórusban, amit észrevettek. Lassan odasétáltam hozzájuk, és próbáltam egy mosolyt erőltetni a képemre.
- Sziasztok – köszöntöttem én is őket.
- Még pia – Nikki szinte a száját nyalogatva nézte a kezemben lévő söröket. Elmosolyodtam és letettem az asztal elé. Bár ahogy körbe néztem, volt bőven pia.
- Szia, szívem! – rohant felém Ash, majd a nyakamban kötött ki.
- Szia – mondtam, mikor elengedett és végre kaptam levegőt. – Nem azt mondtad, hogy csaj buli lesz? – suttogtam a fülébe, hogy csak ő hallja.
- Máshogy alakult – vont vállat, majd egy kedves mosolyt eresztett felém. Nem gond, a lényeg, hogy Mr. „szeretnélek az ágyamba cipelni” Pattinson nincs jelen. Ez már fél siker. – Jaj Kristen, még nem is ismered Taylort – kapott a fejéhez Ash.
- Szia, Taylor Lautner vagyok – felpattant a székből és felém nyújtotta a kezét.
- Kristen Stewart – mondtam mosolyogva. – Örülök.
- Igen, már sokat hallottam rólad – bökött Ash felé. Remek, engem mindenki ismer.

Ledobtam a táskámat is az asztal mellé, majd szék után kutattam a tekintetemmel. Jackson, igazi lovag lévén, már ugrott is, hogy hozzon nekem egyet. Ash berohant valamiért, és mivel kérdezni akartam valamit, az ajtót fürkészve figyeltem, hogy mikor lép ki. Ekkor kinyílt, de nem Ash jött ki rajta. Pontosan az az ember, akinek még öt perce örültem, hogy nincs jelen. Tévedtem. Megkövülve bámultam. Először csak a meglepődöttségtől, hogy itt van, aztán már nem amiatt. Mosolyogva közelített felénk, egy sörrel a kezében, napszemüveggel a szemén, és csak egy fürdőnadrág volt rajta. Akaratlanul is végigpásztáztam, szemem főleg a felsőtestén akadt meg. Kényszerítenem kellett magam, hogy elvegyem onnan a tekintetem. Aztán az arcára néztem, az a napszemüveg szemtelenül jól állt neki. Elvigyorodott, valószínűleg lebuktam…
- Nocsak Kristen, te is itt vagy? – megállt az asztal oldalán, letette a sörtét, és cigiért nyúlt.
- Igen. Bár szerintem, ez téged nem lep meg – közöltem vele rideg hangon.
- Valóban – nevetett fel. – Reméltem, hogy találkozunk – csábosan rám kacsintott, azzal az elégedett vigyorával, miközben kifújta a cigi füstöt. A francért áll ez neki ilyen idegesítően jól?! Leültem a székbe. Őnagysága is keresett magának egyet, majd követett a mozdulatban.
- Kristen, ugye hoztál fürdőrucit? – kérdezte Nikki aggódva, és végignézett rajtam.
- Persze, itt van alattam – bólogattam.
- Fiúk segítenétek? – kiabált ki Ash. Jack, Kellan és Taylor, mint a jól idomított ölebek felpattantak és már a konyhában is voltak.
- Akkor csobbanjunk egyet – javasolta Nikki, visszatérve az előző témához.
- Nem várunk még? – kérdeztem meglepetten.
- Talán félsz a víztől, Stew? – nézett Rob mélyen a szemembe.
- A nevem Kristen, és a válasz: nem – vetettem neki oda félvállról. Nikki felállt, kicsit megbillent – talán már túl van pár poháron -, de ez sem tartotta vissza. Hatalmas csobbanással ért a vízbe.

Ketten maradtunk. Ez nem volt számomra kedvező felállás, így úgy döntöttem követem Nikkit. Felkeltem, és elkezdtem kigombolni a sortomat. Fél szemmel felpillantottam és láttam, hogy Rob lélegzetvisszafojtva figyeli a mozdulatot. Levettem a gatyát, majd a székre dobtam. Le sem vette rólam a szemét. Aztán a felsőmtől is megszabadultam, lassan húzva felfelé, még végül ledobtam azt is a székre. Megráztam a hajam, mire Rob nagyot nyelt. Kuncogva sétáltam a medence felé. Már a lépcsőnél jártam, mikor kijöttek a többiek.
- Kész a kaja – kiabált Ash.
- Akkor utána – mondtam Nikkinek, és visszamentem az asztalhoz. Ő is követett. Kezdtem egyre kínosabban érezni magam, ellenben Robbal. Őt egyáltalán nem zavarta, hogy leplezetlenül bámult. Igyekeztem én sem törődni vele.
A kaja után én is kibontottam végre egy sört, valahogy be kellett érnem a többieket, néhányuknak már keresztbe álltak a szemei.
Valamit játszani akartak, állításuk szerint, ha becsípnek, mindig ezt teszik. Ash az társat javasolt, de le lett hurrogva.

- Felelsz vagy mersz – csapta össze a tenyerét Nikki. Ez mindenkinek tetszett, csak én nem voltam oda az ötletért. Emlékszem még rá fiatalabb koromból, nem volt a kedvenc játékom, a tinik kegyetlenek tudnak lenni. Szerencse, hogy mi már felnőttek vagyunk…
Lepakolták az asztalt, mindenki csak a piáját hagyta maga előtt, és középre helyeztek egy sörösüveget. Az elején még enyhe kérdések voltak, mindenki a felelést választotta.
- Mitől félsz a legjobban? – kérdezte tőlem Jackson, mert nálam volt az üveg szája, nála meg az alja. A felelést választottam.
- A pókoktól. Egyszerűen kiráz tőlük a hideg, visítva rohanok ki a szobából, ha látok egyet – vallottam, be, mire nevetni kezdtek. Aztán jöttek a nagyobb őszinteséget igényelő kérdések.
- Rob, mennyi ideig tartott a leghosszabb kapcsolatod, és miért lett vége? – kérdezte Kellan tőle. Rob nagyot nyelt. Erre igazán kíváncsi voltam, ha egyáltalán volt neki!
- Természetesen még a Twilight előtt volt – mindenki megértően bólintott. – Két évig voltunk együtt, és azért lett vége, mert megcsalt az egyik haverommal – egy pillanatra megrezzent az arca, majd rendezve vonásait, az üveghez nyúlt. Szerencsétlen, ezt nem is gondoltam volna. Kemény lehetett. Kicsit, más színben tüntette fel előttem a nőkhöz való hozzáállást ez az információ. Jó, azért nem avatom szenté, de mégis.

- Kristen, felelsz vagy mersz?– észre se vettem, hogy engem pörgetett ki, annyira elmerengtem. Ránéztem és rávágtam:
- Felelek! – nem akartam esélyt adni neki, hogy valami kínosat kérjen.
– Mit számít neked egy fiúban? – kérdezte rezzenéstelen arccal. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon miért pont ezt kérdezni, aztán leesett.
- Az, hogy önmagát adja! – jelentettem ki, és kíméletlenül álltam a pillantását. Valószínűleg célzásnak vette, ami rendben van, mert az is volt. – És persze az őszinteség, a tisztelet és a bizalom – folytattam a felsorolást. Egy pillanatig még nézett, aztán lesütötte a tekintetét. Pörgettem, nem mást, mint Kellant. Feltettem neki egy egyszerű kérdést, majd Robra néztem. A tekintete kifürkészhetetlen volt, mintha nagyon gondolkodna valamin.
- Jackson, felelsz vagy mersz? – kérdezte Kellan vigyorogva.
- Merek! – jelentette ki Jackson, mire Kellan vigyora kajánra változott.
- Fuss egy kört a kertben meztelenül! – vihogott. Jackson megvonta a vállát és megette. Én nem kívántam oda nézni. Kezdett bepörögni mindenki. Nikkinek be kellett csöngetnie a szomszédba, és bekéredzkedni wc-re. Bizonyítékként pedig elhoznia egy darabka wc papírt. Ashnek sörösüveggel a szájában kellett úsznia két kört. Taylornak egymás után lehúznia két pohár sört, és így tovább.

- Rob, felelsz vagy mersz? – kérdezte tőle Nikki.
- Merek – vont vállat.
- Oké, akkor csókold meg Kristent, most! – kacarászott, és összecsapta a tenyerét.
- Hé, miért pont engem? – pufogtam.
- Mert ezt kértem – kacsintott rám.
- De ha én nem akarom, akkor nem teheti meg – közöltem elégedetten, mint akinek nyert ügye van.