15. fejezet: Igen vagy nem?

Itt a folytatás… Nem tudom, ki mit vár, de nem adom én olyan könnyen azt a boldogságot!;) Vagy mégis? Majd meglátjuk mi lesz még itt. Jó olvasást hozzá.
Puszi, Lady
P.S.: Tetszik az új dizi?:)

Reggel kicsit korábban ébredtem, mint Kristen. Éjjel többször is felkeltem, és mindannyiszor megnyugodtam, hogy még nem hagyott itt. Sikerként könyveltem el, hogy reggel is mellettem volt…

Kimentem az erkélyre, hogy elszívjak egy cigit. Közben lepörgettem magam előtt a tegnap éjszaka csodálatos képeit. Végre az enyém lett, ráadásul háromszor. Ez véleményem szerint felért egy isteni csodával.

Miután bementem a nappaliba, rendeltem egy kis reggelit, ami negyed órán beül meg is érkezett. Előtte belestem Kristenhez, de még mindig édese szunyókált. Szívesen visszafeküdtem volna mellé, de tartottam magam, nem akartam semmiképpen sem felébreszteni.

Viszont nem sokkal a reggeli megérkezése után, megjelent az ajtóban. Csodás testét, most a takaróba bugyolálta, ami ellen volt némi kifogásom. Az arca zavart volt, kezével pedig a rajta lévő takarót piszkálta.

- Rendeletem reggelit – törtem meg a csendet, mire kicsit összerezzent.
- Köszönöm, de én nem vagyok éhes – felelte. Most már nem az a mosolygós, jókedvű Kristen állt velem szemben, aki tegnap este volt. Nem is tudtam nagyon, hogy mit mondjak, de szerencsére a telefonom megmentett. Ash hívott.

- Mondd, hogy Kristen veled van és nem hagytad el út közben – kezdte rögtön idegesen, a köszönés után.
- Itt van, igen – nyújtottam az említett felé a készüléket.
- Szia… Persze…Basszus, az is nálad maradt…Sokszor?...Istenem…Nem, mindjárt megyek… - majd letette. Érdeklődve néztem rá, mert a beszélgetésükből nem sokat értettem. – Nála maradt a telefonom, és keresett…szóval kerestek – habogta, értetlen arcom láttam.

Volt egy érzésem, hogy ki kereste, főleg, hogy kínosan kerülte a tekintetem, mióta letette a telefont. A féltékenység majd felemésztett, mégsem kérdeztem rá, hiszen semmi jogom hozzá…még. Reményeim szerint ez hamarosan megváltozik. Nem volt időm ezzel foglalkozni, mert Kristen gondterhelt arccal vetődött le az egyik székbe.
- Kristen… - guggoltam elé, de folytatni nem tudtam.

- Egy fasz vagyok, egy idióta. Hogy tehettem ezt vele? – Arcáról csak úgy sütött a bűntudat.
- Nem vagy az, nem tettél semmi rosszat – próbáltam nyugtatni, de képen röhögött.
- Igaz. Ez…ez sosem fog kiderülni. Sosem tudja meg – ellökte felé nyújtózó kezem, és idegesen járkálni kezdett. – Te nem fogod elmondani. Megkaptad, amit akartál és ezzel lezártuk – motyogta idegbetegen.
- Nem zártuk le! – csattantam fel idegesen, mire végre megállt. Döbbenten felém fordult, és értetlenül vizslatott.

- Mi van? – kérdezte. – Végre megdöntöttél, kihúzhatsz a noteszedben. Ezt akartad, nem?
- A francba is. Nem csak egy éjszakára kellettél, hát nem érted? – dühösen elé vágtattam, de újra csak megütközve nézett. – Kellesz nekem, azt akarom, hogy velem legyél, helyette! . folytattam, és megsimítottam az arcát.
- Nem fogok felrúgni egy jól működő kapcsolatot, mert te azt akarod – dünnyögte.
- De te is velem akarsz lenni – ellenkeztem.

- Szerelmes vagyok belé – vágta a szemembe, de tudtam, hogy hazudik, ezért nem rázott meg.
- Nem vagy – ráztam a fejem.
- De igen! – szűrte a fogai közt.
- Nem. Ha az lennél, nem feküdtél volna le velem. Akkor nem bírtad volna megtenni. Nem tudtad volna… megcsalni – mondtam ki kíméletlenül a szót. Bejött, mert megremegett tőle, majd összeszorított fogakkal a falra meredt.

- Nem tehetem meg vele, túl jó hozzám. – Mielőtt újra akadékoskodhattam volna a kanapéhoz vágtatott, felkapta a ruháit, én pedig csak döbbenten néztem. Aztán hozzám sétált. – Nem kérhetsz tőlem ilyet, főleg azok után, ahogy az elején viselkedtél velem – suttogta, majd mielőtt utána kaphattam volna, kiviharzott a szobából.

Úgy éreztem ez egy fajta visszavágó a részéről a múltért. Igaza van, de nem fogom annyiban hagyni, harcolni fogok.

Kristen

A könnyeimmel küszködve lépdeltem Ash szobája felé. Mikor reggel felhívott és közölte, hogy Garrett többször is keresett, a szívem is belesajdult a fájdalomba, ami urrá lett rajtam. És mi a legrosszabb? Az, hogy tegnap este egy pillanatig sem jutott eszembe. Rob karjai között csak egyetlen dologra tudtam koncentrálni, és az Ő maga volt.

Amint átléptük a szobája küszöbét, már csak Ő és én léteztünk. Aztán pedig az a csoda, amit átéltem vele. Soha életemben nem éreztem még ilyet, mint mikor vele szeretkeztem. Kétségkívül senkivel sem volt még ilye jó. Garrettel sem… Újra eszembe jutott, hogy megcsaltam, amit Rob is kíméletlenül a fejemhez vágott. És igaza volt abban is, ha szerelmes lennék belé, nem tudtam volna megtenni. De nemcsak, hogy megtettem, de még eszembe sem jutott, hogy nem kéne, mert ott van Garrett.

Eddig azt hittem szerelmes vagyok, de rájöttem, hogy ez valóban nem szerelem. Inkább csak szeretet, ragaszkodás és hála. Hála, hiszen annyira jól bánik velem. Ráadásul biztonságot nyújt, ami még inkább hozzáköt.

Rob pedig… Ő minden más, amire vágyom. Iránta érzem azt, amit Garrett iránt kéne. A tegnapi viselkedésével pedig elérte, hogy ne tudjam kiverni a fejemből. Annyira más volt, és ez a Rob – az igazi -, aki teljesen levesz a lábamról. Ott van még az is, amiket reggel mondott. Most örülnöm kéne, hogy engem akar, hiszen én ezt akarom, mióta megismertem. Hogy ne csak megfektetni akarjon, hanem kelljek is neki. Jelen helyzetben azonban ez, csak még jobban összekuszálja a dolgokat. Hiszen Garrett…nem tehetem meg vele.

Vagy öt percig álltam Ash ajtaja előtt, mire össze tudtam magam szedni, és bekopogni. Feltépte az ajtó, és örömittas vigyorral nézett rám, de aztán meglátta, hogy ez most nem az ünneplés pillanata. Beengedett, majd nekem szegezte a kérdést.
- Lefeküdtél vele? – Bólintottam. – Utálni fogsz, ha azt mondom jól tetted? – kérdezte kissé félénken. Nem mondom, hogy meglepett vele.

- Össze vagyok zavarodva – makogtam, és a kanapéra ültem. – Igazad volt, ez nem szerelem – suttogtam magam elé, mire Ash mellém ült, és megfogta a kezem.
- Tudom, szívem – simította meg a hátam. – Mit fogsz most csinálni?
- Fogalmam sincs. Garrettnek nem mondhatom el, nem okozhatok neki ekkora fájdalmat – csuklott el a hangom.
- És mi lesz Robbal? – kérdezte.

- Nem érdemli meg, hogy megbántsam érte Garrettet. Ha nem jön ide, nem zavar össze, még mindig boldog lennék. Ráadásul túl jól emlékszem, milyen volt velem – mondtam neki.
- Inkább szenvedsz. Ez annyira jellemző, Kris – sóhajtotta.
- Miért, te mit tennél a helyemben? – néztem rá döbbenten.
- Szakítanék Garrettel, és összejönnék Robbal – vágta rá, gondolkodás nélkül. Jellemző… - Megéri Robot büntetni, miközben te is szenvedsz?

- Figyelj. Lehet, hogy nem vagyok szerelmes Garrettbe, de szeretem, jól érzem magam vele és ragaszkodom hozzá – magyaráztam.
- Ez kevés egy kapcsolathoz – rázta a fejét.
- Nálunk működik – biztosítottam.
- Még. De hosszútávon nem fog. – Ebben lehet, hogy igaza volt. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy ez a tegnapi éjszaka nem fog kiderülni, és Garrettel maradok, mintha semmi sem történt volna. Legalábbis megpróbálom…

Asht is megkértem, hogy legyen szíves tartani a száját. Nem értett egyet velem, de mivel az én életem, Ő pedig a legjobb barátnőm, ígéretet tett.
Ezen a napon sikerült elkerülnöm Robot, és a következőn sem láttam, mivel valamilyen rendezvényen vettek részt.

A mai napon viszont nem lesz ilyen szerencsém, mert ma van a premier, ahova nekem is mennem kell. A hátam közepére sem kívántam, de nem volt más választásom. Ashley már négykor kész volt, és egészen addig állt fölöttem, még én is elkészültem. Utána együtt mentünk a helyszínre. Ez már a második nyavalyás premiere ennek a filmnek, amin ott kell lennem.

Pontosan emlékszem még mi történt az előzőn. Ott ismertem meg Robot. Ha akkor nem megyek el Ashleyvel, akkor talán most nem tartanék itt. Nem kellene minden idegszálammal ellene harcolnom, és szenvednem azon, hogy aki igazán megérdemli, azt nem tudom szeretni, mert Rob sikeresen belém itta magát.

Mi értünk oda legelőször a vörös szőnyegre, és egy kis pózolás után elfoglaltuk a helyünket a teremben. Az egész film alatt nem láttam Robot, szerencsére valahol messze ült tőlünk. Mikor vége lett az egésznek, behúzódtam egy sarokba, és felhívtam Garrettet, hogy minden rendben. Nem tudtunk sokáig beszélni, mert Ash meglelt, és elrángatott, hogy mennünk kell az after partira. Hiába próbálkoztam, hogy én inkább kihagynám, hallani sem akart róla. Egyetlen oka volt annak, hogy nem akartam menni, az pedig nem meglepő módon Rob volt. Mégis engedtem a kényszernek, és elmentem.

A sarokban ücsörögtem unottan, a koktélomat szürcsölgetve, mikor egy hang ütötte meg a fülem. Összerezzentem, túl jól ismertem.
- Nem baj, ha csatlakozom? – kérdezte mézes-mázos hangon. Vállat vontam, mire becsusszant mellém. – Többiek?
- Táncolnak – feleltem kedvtelenül.
- Neked nincs kedved? – kérdezte reménykedve, de azonnal lelomboztam.
- Eltaláltad!
- Miért, ez…

- Hagyjuk ezt, Rob. Nem akarok ugyan oda kilyukadni, mint múltkor – emlékeztettem, a számomra végzetes hibára. Nem tudva, hogy ezzel milyen lavinát indítottam el…
- Én nem hiszem, hogy az akkora baj lenne – vigyorodott el, de most sem az a Rob volt, aki az első találkozásaink alkalmával.
- Azt rögtön gondoltam – sóhajtottam fel idegesen.

- Nem értem, hogy miért ellenezel ennyire ellenem, mikor nyilván valóan neked sem vagyok közömbös – közölte magabiztosan. Fújtattam egyet. – Bebizonyítsam? – kúszott hozzám közelebb, mire automatikusan mozdultam volna arrébb, de már nem volt hova. Ujjait leheletfinoman végighúzta fedetlen combomon, mire a levegő a tüdőmben rekedt. Elmosolyodott a belőlem kiváltott reakció láttán, majd megismételte még párszor a mozdulatot.

- Elég! – löktem el a kezét. – Ettől nem változik semmi. Most pedig jobb lenne, ha kiengednél – morogtam, mire a szája legörbült. Egyetlen szó nélkül állt fel mellőlem, és engedte, hogy kimásszak. Meglepett, vártam, hogy a képembe röhög és folytatja, esetleg tovább merészkedik – bevallom, egy kis felem remélte a tovább merészkedős részt-, de nem tette. Én pedig otthagytam. A lányok táncoltak, ezért beálltam én is hozzájuk. Átadtam magam a zenének, és igyekeztem minden mást kizárni a fejemből.

Ez olyannyira jól sikerült, hogy észre sem vettem, mennyire elrepült az idő. Megszomjaztam, ezért a pulthoz mentem, hogy igyak valamit. Alkoholra már nem vágytam, ezért csak egy pohár vizet kértem. Miközben a vizet szürcsölgettem, a szemem megakadt a pult végén álldogáló Robon. Éppen valami csajjal diskurált, aki feltűnően tekergette a haját, és mint valami idióta vihogott, miközben Rob hozzá beszélt. Furcsán kezdtem érezni magam, és a szememet sem sikerült levenni róluk. Aztán megembereltem magam, és a mosdóba mentem, mert már egy ideje pisilnem kellett.

Mikor kiléptem a balszerencsém nem hagyott cserben, ugyanis Robba botlottam. Éppen a falat támasztotta, és nagyon nem nézett ki józannak. Szerettem volna elsuhanni mellette, de elkapta a karom. Már éppen nyitottam a számat, de beelőzött.
- Kérlek, ne kerülj – makogta az italtól jó lassan.
- Nem kerüllek – hazudtam, majd óvatosan lefejtettem magamról a kezét.
- De igen, és ezt útálom – morogta, majd megbillent, ahogy közelebb próbált araszolni hozzám.

- Hé, jól vagy? – kaptam a karja után ijedten, mire csak bólintott. – Gyere, hazaviszlek – sóhajtottam megadóan, hiszen mégsem hagyhatom így itt. Örömmel követett, a kezemet szorongatva. Az ajtó előtt azonban megtorpantam…

14. fejezet: Visszafordíthatatlan lépés

Na, akkor ez most tényleg az a fejezet, amihez nem fűzök hozzá semmit. Olvassátok!(L)
Puszi, Lady
P.S.: Holnap egy kicsit nem lesz elérhető a blog, mert dizájncsere lesz. Csak azért szólok, mert ilyenkor mindig meg szoktatok ijedni.:)

Már majdnem összeértek ajkaink, mikor válaszolt az előző kérdésemre, amit én már el is felejtettem.
- Nem tudom – közölte, majd nevetve ellökte magát tőlem. Kifújtam a levegőt, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy most mennyire visszarántanám magamhoz. Határozottan lépdelt tovább az utcán, de hátra fordult, mikor észrevette, hogy nem követem. – Jössz? – nyújtotta felém a kezét mosolyogva. Elindultam, és mellé érve megfogtam a kezét.

- Szeretek este sétálni – mondta, és nagyot szippantott a levegőből. Én meg vele szerettem sétálni, és majdnem mindegy volt, hogy milyen napszak van. Ezt mégsem mondhattam, ezért csak mosolyogva bólintottam. Tökéletes volt ez a pillanat, ahogy kéz a kézben haladtunk egymáshoz nagyon is közel. Kristen csilingelő nevetése, csak megkoronázta az amúgy sem mindennapi estét. Nem volt részeg, inkább csak jókedve volt és elmondása szerint rosszul sem érzi magát. Ezt folyton megkérdeztem, de mindig megnyugtatott, hogy csak be van csiccsentve, és tökéletesen van. Sajnálatomra túl gyorsan oda értünk a szállodához, ahol még a liftben is kacagott, még az utcán elejtett egyik mondatom miatt.

- Megjöttünk – lépett egy ajtóhoz, de ismét kibillent az egyensúlyából, ezért belém kapaszkodott. – Várj, előveszem a kulcsot – tapogatta a ruháját, amit nem értettem. Én nem láttam rajta zsebet. – A francba! Ash táskájában maradt a kulcsom – biggyesztette le csodálatosan ívelt ajkait.
- Gyere. A szobámból felhívjuk – húztam az enyém felé, ami a folyosó végén volt. Nem ellenkezett, hanem készségesen követett. Miután beengedtem magunkat a kanapé mögé sétált és kinézett a városra. Aztán fintorogva felém fordult, amit nem értettem, hiszen nem csináltam semmi rosszat.

- Ez a rohadt cipő, úgy nyomja a lábam. Így akarjon az ember csinos lenni – panaszkodott.
- Nagyon szexi, de enékül is ugyan olyan kívánatos lennél – eresztettem felé egy féloldalas mosolyt, miközben közelebb léptem hozzá.
- Persze – forgatta a szemeit, majd lerúgta az egyik cipőjét, de mikor a másikhoz ért, megbillent, és belém kapaszkodott. Mivel váratlanul ért a mozdulat, nem készültem rá, együtt zuhantunk át a kanapén. Én fölötte kötöttem ki.
- Sajnálom – motyogta, de a vége nevetésbe fulladt. Ezek után hülyeségnek hangozhatott a következő kérdésem, de muszáj volt tudnom.

- Nem ütötted meg magad? – kérdeztem, és kisimítottam a haját az arcából. Túl szép pillanat volt ez, hogy elrontsam a baromságommal, de muszáj volt egy próbát tennem. Én tényleg azt terveztem, hogy majd felhívom Asht, de ebben a pozícióban nem volt hozzá lelkierőm. Ezért közelebb hajoltam hozzá, és mikor nem ellenkezett, ajkaimat óvatosan az övéhez érintettem. Puhatolózva nyomtam rá, egy-két finom csókot, majd várakozóan a szemébe néztem. A következő cselekedete meglepett. Mikor felnyitotta a szemét, kezével a hajamba túrt, és visszarántott magához. Ő nem óvatoskodott, ugyanis miután az alsó ajkamba harapott, nyelve felfedező útra indult a számban.

Ellenkezni semmi kedvem nem volt, főleg miután lábait átkulcsolt a csípőmön, és galád módon hozzám dörgölte magát. Az érzékeim már így is fel voltak borzolva, de ettől a nadrágomban még kisebb lett a hely. Belenyögtem a csókba, egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, a másikkal pedig kitapogattam a lábát. Lassan simítottam végig meztelen lábán, bokájától a fenekéig. A ruhája már fel volt gyűrődve, így finoman belemarkoltam abba a kívánatos területbe. Ebben a pillanatban taszított rajtam egyet, én pedig azt hittem itt van vége. Ha azt mondja álljak le, ha beledöglöm is megteszem. Viszont nem ez történt. Ugyan lelökött magáról, de csak azért, hogy felüljek a kanapén, Ő pedig az ölembe ülhessen.

Amint elhelyezkedett rajtam, ajkai megint az enyémeket keresték. Hevesen csókolt, csípője pedig ütemesen ringott rajtam. Kezem a hátára csúszott, és óvatosan húztam le a ruha cipzárját, hogy legyen lehetősége megállítani. De nem, hogy ezt nem tette, de még kezeit várakozóan fel is emelte, hogy könnyedén el tudjam távolítani róla a feleslgessé vált anyagot. Ez volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy nem várom tovább, hogy leállítson, hiszen nem fog. Eddig megtehette volna, de Ő is akarja, legalábbis a cselekedetei ezt bizonyították. Határozottan húztam át a fején a ruhát, majd jó messzire elhajítottam. Rögtön hevesebben kezdett száguldani ereimben a vér, mikor megláttam, hogy melltartót nem visel.

Elámulva, mint, aki kincset talált simítottam végig a mellkasán, majd felváltva mindkét mellén. Emlékeimben még halványan élt valahol, hogy milyen tökéletes, most mégis gyönyörűbb volt. Ajkaimmal is feltérképeztem az utat, mire halkan nyöszörögni kezdett, és kezeivel sürgősen az ingem kezdte gombolni. Lesimította rólam, de én egy percre se hagytam abba, amit csináltam. Most éppen a mellbimbóit szívogattam, néha kicsit ráharapva, amitől minden alkalommal kéjesebben sikoltott fel. Belül ujjongtam, hiszen ezt a reakciót én váltottam ki belőle, és erre hihetetlenül büszke voltam. Vékony ujjai a mellkasomon játszottak, néha egy kisebb karmolást is kaptam, általában a sikolyaival egy időben. Itt és most akartam, de minden erőmet összeszedve felemelkedtem a kanapéról, vele az ölemben, és a hálóba siettem. Óvatosan végigfektettem az ágyon, majd villámgyorsan ledobtam a nadrágom, és fölé tornyosultam.

Egy pillanatig csak néztem az arcát, gyönyörködtem kipirosodott ajkaiban, majd szememmel végigsimogattam az egész testét. Elmosolyodtam magam a türelmetlenségén, mert egy idő után megunta, hogy csak bámulom, és a vállamba markolva magához húzott. Egy őrjítően szenvedélyes csókban volt részem, de Kristen kisvártatva megszakította ezt. Kezével a fenekemhez nyúlt, majd elkezdte letolni rólam az alsónadrágot. Még egy kérdést viszont fel kellett tennem, ezért tenyerem a kezére tettem.
- Azt ígértem ma neked, hogy nem teszünk semmi olyat, amit nem szeretnél – adtam még egy utolsó lehetőséget neki a menekülésre. Ledöbbent, majd az ajkaiba harapva végignézett rajtam. Nem úgy tűnt, mint aki gondolkodik, de én mégis vártam. Feszülten, rettegve a visszautasítástól. Éreztem, hogy kezét kihúzza az enyém alól, én pedig már éreztem a vesztem. Ennyi volt, most fog eltolni.

Összeszorított szemekkel vártam az ítéletet, de meglepődtem, ismét. Lassan előre vezette a kezét a mellkasomra, majd egy határozott mozdulattal benyúlt a boxerembe. Első körben felnyögtem, ahogy körém fonódtak vékony ujjai, csak aztán tudtam kinyitni a szemem.
- Szeretném – közölte velem, egy angyali mosollyal az arcán, és ebben a pillanatban megmozdult a keze. Újra felnyögtem, de még ebben az eufórikus állapotban is figyeltem, arra, hogy viszonozzam a kedvességét. Végigsimítottam a mellein, majd kezemet a hasán végighúzva, bedugtam a bugyijába. Néhány simítás után, elmerítettem benne két ujjamat is. Kristen kéjesen felnyögött, és azzal a kezével, ami nem az alsónadrágomban ügyködött, belemart a karomba. Hálás voltam, hogy nem a másik kezével támadt kedve ilyen intenzíven levezetni a kéjét. Egy pillanattal később lehúztam a bugyiját, és az én nadrágom is a földön végezte.

Kimondhatatlanul élveztem ezt a kis játékot, de elsősorban most máshogy szerettem volna élvezetben részesíteni. Lábai azonnal a csípőmre tekeredtek, és türelmetlenül hozzám dörgölte magát. Én azonban, szépen komótosan lehajoltam és megcsókoltam, miközben én is tovább ingereltem őt. Hozzá, hozzá nyomtam feszülő vágyamat, de még nem merültem el benne, nagy kínokat okozva ezzel magunknak. Ugyan akkor élveztem. Élveztem, ahogy Kristen kéjesen felnyög, ahányszor hozzá nyomdok, ahogy körmei egyre mélyebben fúródnak belém, vagy, ahogy vadul a számba harap.

- Neh kínozz… - nyöszörögte, és elszakadva tőlem könyörgő tekintetét az enyémbe fúrta. Egy pillanatra sem szakítottam meg vele a szemkontaktus, majd lassan végigsimítva az oldalán, a csípőjére helyeztem a kezem. Kissé megemeltem, majd szépen lassan, kiélvezve minden pillanatot, belé csúsztam. Hangos sikoly hagyta el ajkát, mikor tövig belétemetkeztem, majd türelmetlenül megmozdította a csípőjét. Megismételtem ezt párszor, kisebb mozgásokkal, majd szinte teljesen elhagyva a testét, újra magamra húztam.
- Oh te jó ég… Robhh – nyögte kéjesen, ezzel engem a fellegekbe repítve, majd a szemit lehunyva, édesen mosolyogva várta egyre intenzívebb lökéseimet. Én egy pillanatra sem csuktam be a szemem, képtelen voltam elszakadni arcától, amin az extázis látszott. A kezével most görcsösen szorította a párnát, úgy, hogy attól féltem elszakad. Édes nyöszörgése zene volt fülemnek.

Fáradhatatlan mozgásunk közben az ajkaira hajoltam, hogy nyelvemmel jóval óvatosabban mozogjak a szájában. Aztán a nyakát csókoltam végig, majd melleire is hosszabb figyelmet fordítottam. Kezei az ágy vasrácsát szorították, miközben lábait még szélesebbre tárta, és csípőjét még jobban nekem nyomta. Ezt sem bírtam szó nélkül hagyni, és a nyakába temetve arcom felnyögtem. Kristen remegni kezdett a karjaim között, kis izmai pedig benne lévő testrészemen fejtettek ki visszafordíthatatlan hatást. Úgy terveztem csak a sokadik gyönyöre után engedek a sajátomnak is, de a jelen helyzetben ezt elvetettem. Ahogy Kristen ajkaiból felszállt egy, a véget jelentő kéjes sikoly, magamnak is szabad utat engedtem. Újra tövig merültem benne, és a csípőjébe markolva, megfeszültem benne. Ráborultam, figyelve arra, hogy ne nyomjam össze. Apró kezei a hátamra kúsztak és még jobban magához szorított.

Mikor kissé lehiggadtunk, fordítottam a helyzeten, és a hátamra gördülve, magam fölé húztam vékony testét. Egy ideig mellkasomon pihentette a fejét, majd felemelkedve a szemembe nézett. Féltem, hogy a megbánás lesz benne, de csak elégedettségtől csillogott. A tarkójára tettem a kezem, és ajkait magamhoz húztam egy végtelen csókra. Nem tudom meddig feküdhettünk így, csak arra lettem figyelmes, hogy Kristen mocorogni kezd rajtam. Mivel még benne voltam, ez rám sem volt hatástalan. Azonnal megmerevedtem benne, amit csak egy cinkos mosollyal jutalmazott. Ülőhelyzetbe tornázta magát a csípőmön, majd a sajátjával izgatóan kezdett körkörös mozgásba. Kezeim a combját simogatták, és markolászták.

Felnyögtem, mire egy édes mosollyal jutalmazott meg. Aztán kezeit, amik eddig a mellkasomon pihentek, felvezette a melleire, miközben a csípőjét továbbra is ringatva, megmarkolta a melleit, és felnyögőt. Én is. Erre egy újabb vigyor lett a jutalmam, mire leesette, hogy az én kínzásom a főcélja. A csípőjébe markolva feljebb toltam magamon, amitől az ajkaiba harapva nyögött fel. Aztán már nem kellett ösztönözni, a mellkasomra támaszkodott, és heves mozgásba kezdett. Addig meg sem állt, míg zihálva a mellkasomra nem omlott, miután mindkettőnkre lesújtott az újabb orgazmus. Ismét elégedetten emelte fel a fejét a mellkasomról, kicsivel később, és egy csók után lemászott rólam. Morogva adtam a tudtára, hogy nagyon is ellenemre van eme cselekedete, de csak kinevetett, majd a fürdő felé indult.

Mielőtt még kínok kínjában elhaláloztam volna, visszafordult és intett, hogy kövessem. A folytatás reményében ugrottam ki az ágyból, és nem is kellett csalódnom. Egy újabb, gyönyörökben teli órát töltöttunk a zuhany alatt.

Miután megtörölköztem, és Őt is megtöröltem visszahúztam a hálóba. Most már fáradtnak tűnt, ugyan akkor még mindig lobogott a szemében, némi vágy.
Betakartam magunkat, de nem bírtam ki, hogy kicsit ne kényeztessem még, de most már semmi egyebet nem vártam tőle. Mégis úgy tűnt, ha kezdeményeznék, nem utasítana vissza.
Viszont vissza fogtam magam, és csak simogatásommal, és lágy csókjaimmal örvendeztettem meg.
- Aludjunk – javasoltam, mire mosolyogva bólintott. A mellkasomra húzta magát, én pedig átöleltem, és a hátát cirógattam. – Jó éjt – suttogtam, és egy puszit nyomtam a fejére.
- Neked is – felelte egy ásítást elnyomva.

Én még nem aludtam el, csak azon járt az agyam, hogy holnap ezt mennyire fogja megbánni. Hiszen a bájgúnár még mindig a képben van, méghozzá a barátjaként. Most ezzel mégsem akartam foglalkozni, szóval nagy nehezen kizártam minden gondolatot a fejemből, és csak arra koncentráltam, hogy ez az angyal a mellkasomon szuszog. Sikerrel jártam, és nem sokkal később már én is az öntudatlanságba temetkeztem.

13. fejezet: Hódítás

Bocsi csajok, hogy nem tegnap hoztam a fejezetet, de egy nagyon fontos vizsgám volt ma, és tegnap éjszaka is arra tanultam. Pont ezért ma olyan vagyok, mint egy hulla. Szóval, nézzétek el a hibákat, nem bírtam átnézni, kettőig nem látok. :S
Remélem tetszeni fog, igyekeztem izgalmasra írni.:D Jó olvasást!
Puszi, Lady


Ashley, nem hazudtolta meg magát, mikor felértünk a szobába. Egy pillanat alatt otthonossá varázsolta, pedig csak kipakolta a dolgait. Aztán felém fordult és faggatni kezdett, mintha nem beszélnénk minimum két naponta telefonon.
- Örülök, hogy a forgatás jól halad. Most mesélj Garrettről – utasított, miközben az esti ruháját válogatta.

- Mit meséljek, mindent tudsz – mondtam neki. – Inkább ezt! – nyújtottam felé egy ruhát a kupacból, mert ami rajta volt nem tetszett. Elvette, és fel is próbálta. – Tökéletes – bólintottam. Megnézte magát a tükörben, és ezek szerint jónak ítélte, mert nem kötözködött.
- Ezek szerint még mindig jól megvagytok. – Mintha egy kis nemtetszést éreztem volna a hangjában, amit szóvá is tettem.
- Az nem kifejezés. De miért van olyan érzésem, hogy Te ennek nem örülsz? – vontam kérdőre.

- Jaj Kris – sóhajtott, majd elhelyezkedett mellettem az ágyon. – Én nem tudom, nem hiszen, hogy valóban Garrett kell neked – fintorgott. Jó, akkor ezt meg sem hallottam.
- Szerelmes vagyok – jelentettem ki, mire elmosolyodott. Már örültem, hogy Ő is belátja…
- Nem, nem vagy az – mondta természetesen. Az állam már a földet súrolta, annyira meglepődtem.
- De az vagyok. Te meg hülye vagy – vágtam hozzá sértetten, de nem bántódott meg.
- Kristen, a legjobb barátnőm vagy, jobban ismerlek bárkinél. Nem úgy nézel ki, mint egy szerelmes nő – folytatta.

- Ash – sóhajtottam, aztán szándékomban állt tovább győzködni.
- Lehet, hogy azt szeretnéd hinni. Ragaszkodsz hozzá, de nem vagy belé szerelmes. Nem Ő az, aki neked kell – közölte velem sejtelmes hangon.
- Pedig szeretem – erősködtem.
- Lehet, hogy szereted, de nem vagy belé szerelmes. Erről nemsokára te is meg fogsz bizonyosodni – kacsintott, majd, mint aki lezárta a témát felpattant. – Most menj a szobádba és készülj el. Hétre lent legyél – nyomott az arcomra egy puszit, majd kitolt a szobából. Nem vettem zokon, hogy szó szerint kidobott, áh nem. Inkább elindultam a szobámba, hogy felkészüljek a partira.


Robert


Miután felmentem a szálloda szobájába, már semmi kedvem nem volt kimozdulni. Jó, igazából már azóta nincs, hogy megláttam Kristen lent. Semmi érdeklődés nem volt a szemében irántam, vagy csak annyira jó színésznő, hogy tökéletesen tudja játszani az érdektelent. Mivel egy hónapig nap, mint nap Ash társaságát élvezhettem a promóciós körútnak köszönhetően, már szinte én is elhittem, hogy megszerezhetem Kristen. Ugyanis folyamatosan azzal álltatott, hogy Kristen is akar engem. Na, ennek most tökéletesen az ellenkezőjét bizonyította.

Már semmihez nem volt kedvem. Reményekkel jöttem ide, de hiába. Ezek szerint Mr. főnyeremény teljesen magába bolondította Kristent, így esélyem sincs.
Kopogás zavart meg. Nem volt kedvem senkihez, de miután egyre türelmetlenebben verte az ajtót, kénytelen voltam kinyitni.
- Még nem vagy kész? – döbbent meg Ash, és arrébb lökve engem, beengedte magát.
- Gyere csak be – fújtattam gúnyosan, de elengedte a füle mellett. Becsuktam az ajtót, majd felé fordultam. A szoba közepén állt, karba font kézzel és nagyon csúnyán meredt rám.

- Öltözz! Húsz perc múlva lent kell lennünk – kezdett dobolni a lábával is.
- Nem megyek – jelentettem ki.
- Na nem! Ezt nem játsszuk. – Kezdtem félni, hogy fel fog robbanni.
- Nincs értelme, hogy menjek. Kristen nem kíváncsi rám – vontam meg a vállam, mintha cseppet sem érdekelne a dolog.

- Miért vagyok hülyékkel körül véve? – emelte a szemét a plafon felé, mint, aki tényleg választ vár onnan. – Figyelj, lépned kell. Beszélgettem ma vele, és higgy nekem nem szerelmes Garrettbe. Lehet, hogy azt hiszi, de nem az – hadarta.
- Szerelmes? – döbbentem meg. Azt hittem itt még nem tartunk.
- Nem. Azt hiszi, de nem az – forgatta a szemét.

- És mi van, ha az? – kérdeztem. Hiszen, ha Kristen így érzi, akkor ez így van.
- Ne kelljen már százszor elmondanom. Ismerem őt, nem szerelmes. Tudnám, ha az lenne – sóhajtotta unottan. Annyira biztos volt magában, és azt sem szabad elfelejtenem, hogy Ashnek általában igaza van. Jók a megérzései, és most tényleg a legjobb barátnőjéről van szó.
- Akkor is…
- Nincs akkor is. Csak magát próbálja védeni azzal, hogy Garrettel van. – Közben elkezdett tolni a fürdő felé, így nem volt más választásom, beálltam a zuhany alá.

Mire kimentem már ott várt a ruhám az ágyon. Gyorsan belebújtam, majd a nappaliban várakozó Ashhez mentem.
- Remek. Induljunk. – Bólintottam, és az Ő vezetésével lementünk a recepcióra. Már majdnem mindenki ott volt, csak egy személy hiányzott. Kristen.
- És mi van, ha nem is jön? – súgtam oda az aggodalmamat, Ash fülébe.

- Néz csak oda! – intett a lift felé. Kristen közeledett felénk, nem mellesleg gyönyörűen. Azonnal elakadt a lélegzetem, ahogy végignéztem rajta. A haja ki volt engedve, míg testét csak egy combközép fölé érő, semmit takaró, szűk ruha védte. Legszívesebben itt helyben rávetettem volna magam. – Gondolod, hogy így nézne ki, ha nem érdekelnéd?! – suttogta Ash a fülembe, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom.

- Sziasztok – mosolygott édesen, mikor oda ért hozzánk. Nekem a szó is a torkomon akadt, annyira elvarázsolt. Csak akkor kaptam észbe, mikor a többiek megindultak kifelé. Az első utunk egy közeli éttermembe vezetett. Itt nem történ semmi extra, azon kívül, hogy alig bírtam elvenni a szemem, a velem szemben ülő nőről. Néha le is buktam, ilyenkor általában egy érdeklődő pillantással jutalmazott. Olyan „Mi a fene van?” félével.

A vacsora után egy kicsit sétáltunk, de Kristen itt sem fordított rám túl nagy figyelmet, sőt. Elöl haladt, és Kellannal meg Nikkivel cseverészett.
- Ugye nem fogod egész este ezt művelni – lépett mellém Ash. – Iszonyat mázlink van, ugyanis Garrett pár napig másik városban forgat. Ki kell használnod az időt, és a helyzeteket – suttogott tovább.
- Jó, de szarik a fejemre – dünnyögtem.

- Kezdeményezz, és légy vele kedves, ne a bunkót játszd! – nézett rám szigorúan. Már csak bólintani volt időm, ugyanis megérkeztünk a szórakozóhely elé.
- Ez az. Ma az asztal alá iszlak titeket, srácok – vihogott Kellan, mikor oda értünk az asztalhoz, és már ment is a pulthoz.
- Ne légy ebben ilyen biztos – kiabálta utána Nikki, majd úgy döntött követi is. Szép kis este lesz. Mindenki elé letettek egy rövidet, mikor visszaértek. Aztán ez párszor megismétlődött.

Egyre idegesebben vártam, hogy végre legyen lehetőségem Kristennel szóba elegyedni, de eddig nem volt szerencsém. Már kezdtem volna feladni, mikor egy nekem kedvező dolog történt. Kristen felállt az asztaltól, és a bárpult felé indult. Azt hittem megáll a szívem, mikor a szoknyája igencsak felcsúszott a combján, ahogy helyet foglalt az egyik bárszéken. Nagy levegőt vettem, és utána indultam. Éppen megkapta a koktélját, mikor mellé értem.

- Egy sört kérek – mondtam a pultosnak, aki egy pillanat múlva elém is rakta. – Egészségedre – nyújtottam a poharam Kristen felé, aki meglepetten ugyan, de koccintott velem. – Gyönyörű vagy – mosolyogtam rá, mire lehajtotta a fejét, és mintha kicsit el is pirult volna.
- Köszönöm – motyogta az orra alatt. Végre hozzám szólt, külön nekem intézett egy szót. Szinte belül ujjongtam, és felbátorodva kezdtem vele csevegni. Semmi lényegesről nem esett szó, de nem is ez volt a lényeg. Kristen is feloldódott, végre csilingelő nevetésével is megajándékozott. Rendeltem neki egy újabb koktélt, magamnak pedig egy sört.

- Még mindig a Heineken a kedvenced? – intett a söröm felé.
- Igen – feleltem.
- Nekem is – mosolygott.
- Kérsz? – nyújtottam felé. Bólintott, majd elvette az üveget, és meghúzta. Szívesen lettem volna a nyomorult üveg helyében, hiszen ha csak egy pillanatra is, de magamon érezhettem volna puha ajkait.
- Köszi – tolta vissza elém, egy kedves mosollyal. A száján maradt pár csepp, amiről egyszerűen képtelen voltam levenni a szemem. Legszívesebben lecsókoltam volna, de tudtam, hogy azzal mindent elrontanék. Ezért egy kevésbé merész lépésre szántam el magam.

- Van egy kis… sör a szádon - mondtam neki, de hüvelykujjammal már nyúltam is óda. Amilyen óvatosan csak tudtam letöröltem róla a sört, miközben Kristen megmerevedve ült a széken. – Most már jó – mosolyogtam rá, majd az ujjam a számhoz emelve, lenyaltam róla az italt. Kristen végignézte a mozdulatot, majd nagyot nyelve rendezte a vonásait, és az asztalunk felé révedt a tekintete. Ezt sikerként könyveltem el, de a tettem miatt, beállt köztünk a kínos csend.

- Van kedved táncolni? – nyújtottam felé a kezem, mire ijedten rám kapta a tekintetét. – Csak egy kis tánc – bíztatóan rámosolyogtam, mire kissé hezitálva ugyan, de megfogta a kezem. Ezernyi apró szikra futott végig rajtam az érintése nyomán. Lesegítettem a székről, és a táncparkettre vezettem. Ash is ott táncolt Jacksonnal, és elismerő pillantással jutalmazott.
Éppen egy gyorsabb szám ment, ezért Kristen elengedve a kezem, ringatni kezdte a csípőjét.

Egy ideig visszabírtam fogni magam, és csak megbűvölve néztem, amit művel. Aztán nem bírtam tovább. Éppen háttal volt nekem, mikor kezeim önálló életre keltek, és a csípőjét megragadva magamhoz húztam. Ahogy nekem ütközött, egy pillanatra megdermedt, de ahogy óvatosan végigsimítottam az oldalán, és mozgásra ösztönöztem, újrakezdet a vadító ringást.

Fejemet a nyakába fúrtam, de egyenlőre nem csináltam semmi többet. Ez is nagy lépés, hogy ilyen közel enged magához. Végül nem bírtam sokáig féken tartani magam, kezem önálló életre kelt ismét, és a hasára kúszott. Óvatosan simogattam, másik kezemmel pedig a csípőjét préseltem ágyékomhoz.

- Rob – suttogta, ahogy a kezem egyre feljebb kúszott. Nagy levegőt vettem, és igyekeztem leállítani magam. Szembefordítottam, de egy centivel sem engedtem távolabb. A haját eltűrtem a nyakából, és a füléhez hajoltam.
- Nem teszek semmi olyat, amit te nem szeretnél – suttogtam neki, majd a szemébe néztem. Idegesen harapdálta az alsó ajkát, miközben tartotta a szemkontaktust. Végigsimítottam a száján, mire abbahagyta a rágását. Már félő volt, hogy véresre harapja. Mondjuk én szívesen lekezeltem volna… Mintha szavaim megnyugtatták volna, kezdte végre elengedni magát.

Karjait a nyakam köré fonta, és most Ő nyomta ágyékát az enyémhez. Összeszorítottam ajkaim, hogy elfojtsam a belőlem kikívánkozó nyögést. Inkább csak arra koncentráltam, hogy újra a karjaimban tarthatom. Az idilli pillanatnak Ash vetett véget, aki nem bírta elrejteni az örömét – legalábbis nekem egyértelmű volt minek örül, de Kristen nem úgy nézett ki, mint akinek leesett -, és egy újabb felest dugott az orrunk alá.

Nagy sajnálatomra Kristen kibontakozott az ölelésemből, és lehúzta az italt, én pedig követtem a példáját. Ahogy elhúzta ajkaitól a poharat, egy kicsit megszédült, én pedig eldobva a sajátom, utána kaptam. Igen, ez volt az a kör pia, ami már nem hiányzott. Nekem sem…
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva, és körbe néztem, de Ash már sehol nem volt. – Gyere, hazaviszlek – kezdtem kitámogatni a helyről.

A levegőn, mintha kicsit összeszedte volna magát, de azért a keze után nyúltam, nehogy baj legyen. Percekig csak bámulta összekulcsolódó kezünket, de nem szakította ki kezét az enyémből. Ez is reményre adott okot. – Hívok taxit – kutattam a zsebemben a telefon után, de Kristene elém állva lefogta a kezem.
- Sétáljuk – mosolygott, majd elindult, engem maga után húzva. Kifogásom nem volt a dolog ellen, hiszen a szálloda maximum tizenöt percre lehetett gyalog.

- Jobban vagy? – érdeklődtem, mialatt követtem.
- Sokkal, jót tesz a levegő – kacarászott édesen. – Tudod, igazán megleptél ma – fordította fejét kissé oldalra, hogy rám tudjon nézni. – Eddig még sosem viselkedtél így. Nem ilyennek ismertelek meg. – Szavai megleptek, de újabb reménysugár gyúlt bennem. Igaz, hogy részeg, és valószínűleg azért vallja így be, de ez nem számít, hiszen részegen őszinte az ember.
- A látszat néha csal – mondtam, miközben megállítottam, hogy mélyen a szemébe tudjak nézni.

- A te esetedben is? – kérdezte, de mintha csak magának tette volna fel a kérdést.
- Szerinted? – érdeklődtem, miközben közelebb húztam magamhoz. Egyik kezét a hajamba fúrta, és az ajkait rágicsálva gondolkodott. Megőrjített vele, ezért nem is bírtam tovább magammal. Egyre közelebb hajoltam hozzá, de közben figyeltem a reakcióját. Eddig nem ellenkezett, hanem áthatóan a szemembe nézett, miközben a hajamban lévő keze, egy tincsemet piszkálta. Egyre vészesebben fogyott köztünk a távolság…

SZAVAZZATOK MÁR!!!

Drága, kedves, cukorfalat olvasóim! Nem szoktam ilyeneket kiírni, de most kicsit felhúztam magam. Nehogy már Kristen aranymálnát kapjon! Könyörgöm, hova fajul a világ? Szedjük egy kicsit össze magunkat, és aki még nem tette volna meg, az menjen és szavazzon. Mindegy, hogy kire, csak ne Kristenre! Jelenleg Ő vezet, tehát most van a legnagyobb szüksége ránk.
IRÁNY, Kristenre itt: http://www.razzies.com/forum/worst-actress-of-2010_topic4729.html

Rob nincs veszélyben, de férfi kategóriában is lehet nyomogatni másra. Bár én amondó vagyok, ha Kristen megkapja, akkor kapja meg Rob is! Tudjátok, jóban rosszban stb…:D Jó, nem ezért, de ha Kristenre azt mondják megérdemli, akkor ezzel az erővel Rob is ugyan annyira. Ez az én véleményem…
Robra itt: http://www.razzies.com/forum/worst-actor-choices-2010_topic4740.html

P.S.:Ha Kristen megnyeri, egy hónapig nem frisselek! Jó, nem. De nyomassátok!:D

12. fejezet: A helyes döntés?

Itt a várva várt fejezet csajok. Csak azért mondom, mert tudom, hogy már rég szeretnétek Rob szemszöget. Most kaptok…:D Nem is fűznék hozzá semmit, inkább olvassátok!
Puszi, Lady


Robert

Miután összegabalyodtam Kristennel a folyosón, bementem a szobámba és lefeküdtem. Reménykedtem benne, hogy átjön, mivel kis reményt adott azzal, hogy még nem történt köztük semmi, ezzel a bájgúnárral.

Mikor először láttam őket együtt, ott a klubban, szinte biztos voltam benne, hogy engem akar féltékennyé tenni. Amivel azt hiszi, hogy a jó útra terelhet. Hiszen ha meglátom egy másik férfival, talán rájövök, hogy érte érdemes lenne feladni az elveimet. Aztán ebben kezdtem elbizonytalanodni, mikor ma megláttam ezzel a ficsúrral. Itt nem úgy viselkedett vele, mint aki bárkit is féltékennyé akar tenni, hanem úgy, mint aki valóban érdeklődik iránta. Ami lehet, mert férfi szemmel sem rossz a srác, ráadásul egy igazi úriember, ahogy arról ma teljesen megbizonyosodhattam. Az pedig száz százalék, hogy teljesen oda van Kristenért.

Hiába fogadtam meg, hogy békén hagyom, hogy hagyom, had találja meg, aki tényleg azt nyújtja neki, amit én képtelen lennék. Egy kapcsolatot és érzelmeket. Most mégis féltékeny vagyok. Nem akarom, hogy más férfi hozzáérjen, így a saját módszeremmel próbálom rábírni Krist arra, hogy velem jobban járna. Talán még az elveimet is feladnám, csak hagyja faképnél ezt a túlontúl tökéletes, hím egyedet. A gondolataim félbe is szakadtak itt, mert nyílt az ajtó.
Meglepetten néztem fel a késői látogatómra, mert nem igazán számítottam rá.

- Bejöhetek? – kérdezte félénken, pedig már bent volt.
- Mit szeretnél? - ültem fel az ágyban, hogy jobban lássam.
- Beszélni veled… - kezdte hezitálva, de folytatta. – Kristenről.
- Nincs mit beszélni róla – közöltem Ashleyvel, de nem tágított.
- De van, és ezt te is tudod – ült le az ágyamra. – Figyelj, tudom, hogy érzel iránta valamit, túl jól ismerlek…
- Nem érzek! – vágtam közbe, de rám sem hederített.

- Szóval ne legyél már ekkora hülye, most nézd meg, mit csinál. Összejön egy pasival, hogy ne is kelljen rád gondolni, mert te folyton megbántod. Azt keresi Garrettben, ami benned nincsen meg, vagyis azt, amit te nem vagy hajlandó megadni neki. Csak egy szavadba kerülne Rob, csak annyit kéne neki mondanod, hogy vele akarsz lenni rendesen, és Garrett léztetését is elfelejtené – nézett rám könyörögve.
- Kedveli őt – mutattam rá a lényegre.
- Lehet, de nem vele akar lenni. Azt hiszi ez a jó, de én ismerem őt, a legjobb barátnőm. Tudom milyen, mikor igazán úgy néz valakire, és rá nem úgy néz – folytatta.

- Én képtelen vagyok megváltozni – mondtam.
- Nem megváltoznod kell, csak az igazi éned mutatni neki. Tudom, hogy imádsz szenvedni, de miért dobod el magadtól, ami jó neked…és neki? – erre már nem tudtam, mit felelni. Tényleg egy barom vagyok, de félek. Nem ismétlődhet meg a múlt, nem bírnám.
- Kérlek gondolkozz ezen, és cselekedj, még nem késő! – tette még hozzá, majd megpuszilt és kiment a szobámból. Ash szavai túl nagy nyomot hagytak bennem. Ő az egyetlen ember, akivel nem sikerült elhitetnem, hogy ilyen vagyok, amilyennek mutatom magam. Az érzéketlen tapló, Robert Pattinson. Pedig már én is elhittem, de Ash nem.

Ő látott annak idején, tudta, hogy más volt…azelőtt. Akkor sok dolog megváltozott, én pedig ezzel a maszkkal védem magam. Ha nem engedek magamhoz senkit túl közel, nem is sérülhetek meg. Eddig jól működött. Csak egy dologgal, vagyis inkább személlyel nem számoltam: Kristen Stewart. Ez a nő még egy hullát is életre keltene, nemhogy egy szerencsétlen tébolyultat, mint én. Csupa érzékiség, kedvesség és nem utolsó sorban a legszebb nő, akivel életemben találkoztam. Ez így együtt túl sok. És a makacssága… még az is vonz, hiszen olyan édes, mikor küzd ellenem, ellenünk.

Volt egy olyan érzésem, hogy jól elkúrtam mindent, de ha Ash szerint még van remény, akkor van is. Ezekkel a reményteli gondolatokkal hajtottam álomra a szemem…

Reggel azonnal Kristen szobájában akartam kezdeni, de jobban láttam, ha inkább megvárom míg lejön, a végén felbőszítem.
Lefelé azonban érdekes beszélgetésnek lehettem a fültanúja. Olyan kijelentésekkel, amiket soha az életben nem akartam volna hallani.
- Ez azt jelenti, hogy… - hallottam Nikki elvékonyodott hangját, ami talán némi örömet rejtett. Itt gondoltam, hogy jobb, ha nem zavarom meg őket. Elmenni viszont képtelen voltam. Az ajtó mögé húzódtam, innen nem láthattak.

- Igen, egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt – felelte erre Kristen. Hallottam a hangján, hogy mosolyog, és szinte láttam is magam előtt angyali arcát.
- Istenem, akkor most már teljesen együtt vagytok – folytatta Nikki. – Annyira örülök. Garrett nagyon szimpatikus pasi, és látszik, hogy nagyon oda van érted.
- Valóba az. Óriási szerencsém van, az már biztos – helyeselt Kristen. Már ezekbe a mondatokba is majdnem bele szakadt a szívem, de Nikki következő kérdése kiverte nálam a biztosítékot, de ami igazán fájt, az a válasz volt.
- És milyen…szóval milyen az ágyban? – kuncogott.
- Hát… Lenyűgöző. Komolyan, ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – sóhajtotta Kristen.

Itt telt be nálam a pohár, ez túl nagy sebet ütött bennem. A szobámig meg sem álltam, és nagyon nagy erő kellett hozzá, hogy ne törjek-zúzzak. Ha otthon lettem volna, tuti nem állom meg. Újra ott tartottam, ahol tegnap este. És még össze sem jöttünk, máris megsebzett. Itt volt a vége a Kristen akciónak, jobb lesz, ha végleg kiverem a fejemből. Ez talán most könnyebben is fog menni, hiszen ma elutazik…


1 hónappal később


Kristen


Egy hónapja kezdtük el forgatni a filmet, itt Montreálban. És annak is egy hónapja, hogy először töltöttük együtt az éjszakát Garrettel. Még most is beleborzongok, ha felidézem magamban a képeket. Csodálatos volt, olyat még életemben nem éreztem. Azóta azt tapasztalhatom nap, mint nap.
Egy szobában vagyunk, és tökéletesen kijövünk egymással. Annyira figyelmes, mindenben engem részesít előnyben. Imádom, legszívesebben minden percben vele lennék. Azt hiszem, szerelmes vagyok…

Robbal a búcsú bulink óta nem találkoztam, ami nem is csoda, hiszen más országban tartózkodom. A buli utáni reggelen is csak odaköszönt, és ennyi volt. Azt hiszem végre felfogta, hogy ennek itt a vége. Vége annak, ami még el sem kezdődött.
Életem legjobb döntését hoztam akkor este, mikor Garrett hálószobájába léptem be végül. Nagy volt a kísértés, hogy Robhoz nyissak be, de végül győzött a jobbik, okosabbik felem. Azóta is áldom a sorsot, hogy így cselekedtem, hiszen, ha akkor másképpen döntök, most nem feküdne itt mellettem ez a félisten.

Már fél órája ébren vagyok, és csak nézem. Úgy döntöttem hagyom egy kicsit még aludni, mert tegnap este sokáig forgatott szegényem, és szeretném, ha tudna pihenni. Belefér egy kis késés. Ahogy ezt végiggondoltam, már nyitotta is a szemét. Csodás, világító szempárja rám szegeződött, és egy angyali mosollyal, valamint egy édes csókkal köszöntött.
Azonnal magához vont, én pedig már félig rajta voltam. Keze eltűnt a pólóm alatt, majd kétségbeesetten a szegélyét kereste, hogy lehúzza rólam. Nagyon nem lett volna ellenemre, de már így is késésben van. Nagy nehezen elszakítottam magam ajkaitól.

- Baj van? – kérdezte rögtön, hiszen nem szoktam elutasítani.
- Nem. Vagyis de. Késésben vagy – fintorogtam.
- Basszus – tolta arrébb, majd felülve a szemét kezdte dörzsölni.
- Sajnálom, az én hibám. Fel kellett volna keltenem időben, de szerettem volna, ha kicsit pihensz. Olyan fáradt voltál tegnap – kúsztam mögé, és apró csókokkal borítottam be a vállát.
- Szívem, nem azért vagyok mérges, mert elkésem – fordult vissza felém, mosolyogva. Döbbenetemben abbahagytam a csókolgatást, és értetlenkedve meredtem rá.
- Nem? – kérdeztem.

- Bizony, hogy nem. Hanem, mert így nincs időm szeretkezni veled – fintorgott. Olyan édes volt, hogy azonnal egy csókkal próbáltam megnyugtatni.
- Este lesz időnk – nyugtattam.
- Igen. Ki is kell használni az időt, mert holnap reggel utazom – fintorodott el megint. Jól tudtam, de mivel nincs dolgom – ugyan jelenetem sem lesz ott-, úgy döntöttem vele tartok.
Miután elbúcsúztattam, elindultam zuhanyozni. Ma nem kell dolgoznom, igazából nincsen olyan sok jelenetem, úgyhogy sokkal több szabadidőm van, mint Garrettnek.

Mikor kiléptem a fürdőből, hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odarohantam, és miután megnéztem ki az, beleszóltam.
- Szia, Kris. Csak szólni akarok, hogy holnap délután érkezünk – újságolta.
- Micsoda? – kérdeztem meglepetten.
- Ne mond, hogy elfelejtetted. Tudod, megyünk promózni a filmet – emlékeztetett.
- Nem felejtettem el, de azt hittem az a jövő héten van – csaptam a homlokomra. – Ne haragudj Ash, de nem leszek itt – sajnálkoztam.

Amit ez után kaptam, azt senkinek nem kívánom. Voltam abban a pillanatban árulótól kezdve, a legrosszabb barátnőn keresztül minden. Végül kénytelen voltam beadni a derekam, és megígérni, hogy itt maradok, különben még képes és többet nem áll szóba velem.
Este a hírt Garrettel is közölnöm kellett, aki Ashel szemben nagyon is megértő volt.

- De nem haragszol? – kérdeztem szomorúan.
- Persze, hogy nem. Úgysem tudtunk volna sok időt együtt tölteni, hiszen sokat fogok dolgozni. És Asht is meg lehet érteni, biztos hiányzol már neki – ölelt magához megértően.
- Igazad van – sóhajtottam a karjaiban.
- Viszont most ne ezzel foglalkozzunk – tolt el kicsit magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Akkor mivel? – érdeklődtem kíváncsian.
- Használjuk ki az estét, hiszen öt napig nem találkozunk - ajánlotta, ami ellen semmi kifogásom nem lehetett.

Másnap reggel Garrett már elég korán elment, és csak egy papírt hagyott nekem. Nagyon mérges voltam, miért nem ébresztett fel, de miután felhívott már nem utáltam annyira.
Ashley gépe délután érkezett, de felesleges lett volna kimennem elé, hiszen ugyan ebben a szállodában, ahol én is lakom, lettek elszállásolva.

Négykor már a recepción toporogtam, és negyed öt után be is futottak. Mint egy tornádó söpört végig a hotel hallján, hogy a nyakamba vethesse magát.
Rögtön utána jöttek a többiek is, akik a helyi premieren részt vesznek. Nikki, Kellan, Jackson, Taylor és… Rob. Nem mondom, hogy egy pillanatra nem lódult meg a szívem, ahogy megláttam belépni a szálloda kapuján. Bozontos haja most is az ég felé meredt, míg szemét a szokásos Ray Ban takarta.

- Kristen – biccentett felém, mikor oda ért, de ennyi volt.
- Szia – motyogtam neki vissza.
- Rendben, gyere Kris, segíts kipakolni! Hétkor itt srácok – intett a többieknek, majd elhúzott a lift felé.
- Mi lesz este? – kérdeztem.
- Elmegyünk kicsit sétálni, vacsorázni, meg iszogatni – vonta meg a vállát, majd rám nézett. – Te is jössz. – Eddig sem merült fel bennem, hogy itt maradhatok, de most már biztos voltam benne, hogy mennem kell. Mikor beszálltunk a liftbe, engedélyeztem magamnak egy utolsó pillantást a pult felé. Rob éppen engem nézett, de mikor tekintetünk összeakadt elfordult. Mintha egy kisebb fintort is láttam volna a fején, amit nem tudtam hova tenni, így arra jutottam, hogy képzelődöm. Mindenesetre félek az előttem álló napoktól, míg egy városban, ráadásul egy hotelban leszünk. Igazából, egyenlőre csak a ma estétől kéne tartanom…