6. fejezet: Erőfölény

Mivel holnap nem leszek, gondoltam inkább előbb hozom most nektek, mint később. :D Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket.
Puszi, Lady


- Nem egészen. Volt már ebből pár vita, így van egy szabályunk erre! Mégpedig, ha kell a feladat teljesítéséhez a többiek közül valaki, annak kötelező segítenie. Nincs kivétel! – világosított fel Kellan. Ha ezt előre közlik…Rob elégedetten elmosolyodott, majd felkelt és mellém sétált. Kelletlenül keltem fel én is, és álltam elé.
- És rendes csókot akarok! – mondta Nikki nevetve. Egy fintort küldtem felé, majd visszafordultam Robhoz.
- Élvezed a helyzetet, mi? – kérdeztem gúnyosan, ahogy elégedett arcára néztem.
- El sem hiszed mennyire! – vágta rá vigyorogva. Téved. Elhiszem, de ha nem is hinném, az arcáról tisztán leolvasható, mennyire élvezi. Én meg azt élveztem volna, ha pofán vághatom. Istenem, mennyiszer elterveztem már, de eddig még nem adatott meg ez az öröm. De ami késik, nem múlik. Viszont most nem venné ki jól magát. Hadd higgye azt, hogy ez nekem meg sem kottyan és nincs rám hatással. Talán én is elhiszem…

Arca hirtelen komolya lett, lassan közelített felém. Megéreztem finom leheletét az ajkaimon, innen nem volt visszaút. Már csak arra vágytam, hogy megérintsen, hogy birtokba vegyen ajkaival. Már megint nem voltam magamnál. Belőlem még soha senki nem váltott ki ilyet, ez teljesen új volt. Ijesztő volt a tudat, hogy ez a pasi bármit megtehetne velem, és én örömmel hagynám. Kicsit közelebb hajoltam én is, várva a csókot. Még lehunyt szemeimen keresztül is, szinte láttam az elégedett képét. Megragadta a derekam és magához húzott, majd szája az enyémre simult. Két finom csókot nyomott rá, majd elhúzta a fejét. Hitetlenkedve nyitottam ki a szemem. Ebbe meg mi ütött? Kérdésekkel teli arcával találtam szemben magam. Nem igazán értettem, mi ez a hezitálás, nem rá vall. Hallottam Nikki csalódott sóhaját a háttérből. De csak valami külső zajnak tűnt, mintha én egy burokban lettem volna. Mélyen Rob szemeibe néztem, majd lehunytam az enyémeket és vártam a továbbiakat. Reméltem, hogy érti a célzást. Értette. Kissé bizonytalanul, de ismét ajkait éreztem.

Megragadtam a tarkóját, és szorosan hozzápréseltem magam, miközben nyelvem befurakodott a szájába. Talán először kezdeményeztem így a csókot. Kicsit meg is lepődött, de nem tétlenkedett tovább. Olyan intenzitással folytatta az általam megkezdett műveletet, hogy beleszédültem. Eddig derekamon nyugvó keze felfedezőútra indult a hátamon, óvatosan simítva végig rajta, mintha porcelánból lennék. Aztán már kevésbé gyengéden folytatta. Lecsúsztatta kezeit a fenekemre, majd belemarkolt. Most már csókunk is vadabb volt, mintha létkérdés lenne. Nyelve vadul körözött az enyém körül, miközben szüntelenül a fenekemet markolászta. Végigsimítottam meztelen mellkasán, éreztem, hogy megremeg az érintésem alatt.

Véget kellett vetnem a dolognak, különben képesek vagyunk tovább menni, itt mindenki előtt. Lassan eltoltam magamtól, kelletlenül vette tudomásul, hogy vége. A többiek arcán, túlnyomó többségben a döbbenet uralkodott, mikor erőt vettem magamon és feléjük fordultam. Vagy két percig néma csöndben álldogáltunk ott Robbal, kínok kínjában. Legalábbis a magam részéről. Kellan mentette meg a helyzetet, vagy inkább idézett elő még kínosabb szituációt.
- Huh, ez…ez aztán ott volt srácok – tapsolt, mintha egy tökéletes színházi előadáson vett volna részt. – Nagyon meggyőző volt – vihogott.
- Igen, engem is meggyőzött – súgta a fülembe Rob, majd diadalittasan visszavonult a helyére. Köcsög – gondoltam magamban. És megint megkapta, amit akart… Kissé szégyenkezve én is visszaültem a helyemre, bár a játékhoz már semmi kedvem nem volt. Nem bírtam volna ki még egy ilyen kínos szituációt. Aztán Ash felpattant, hogy Ő már unja, majd rám mosolygott. Hiba, ismer, mint a rossz pénzt. Hálás voltam neki.

Mindenki visszarendeződött, és folytatódott a pia parti. Ash kihozott egy vodkás üveget, majd két kis pohárba töltött belőle. Az egyiket nekem, a másikat magának. Le is húztam, aztán még egyet és végül egy utolsót is. Egy újabb üveg sört vettem a kezembe, és leültem a csajok mellé.
- Ez nagyon nem volt szép – kezdtem rögtön pufogni, mikor Nikki mellé kerültem.
- Nem is arra ment ki – vigyorgott, mint a vadalma.
- Talán nem kedvelsz engem? – kérdeztem sértetten.
- Ezt meg miből gondolod? – szinte kidülledtek a szemei, annyira meglepte a kérdésem.
- Mert megszívattál – vágtam rá.
- Ugyan, ez inkább szívesség volt, majd te is rá fogsz jönni – közölte mindent tudóan, majd a fiúrészleg felé nézett. Éppen valamin nagyon vihogtak, de Rob nem szalasztott el egyetlen percet sem a bámulásomból. Tekintete valahogy mindig felém tévedt, és tagadni sem tudta volna, milyen elégedett az előbbi csókunk, vagyis főleg a reakcióm miatt.

- Ússzunk! – kelt fel Nikki, de majdnem vissza is huppant az első lépés megtétele után. Nos, az egyenest már nem igazán találta a csaj. Ash és én egyszerre kaptunk utána, de csak vihogva a medence felé rohant. Követtük, mivel egyikünk sem szerette volna, ha belefullad. Természetesen a kan részleg is kedvet kapott a csobbanáshoz, jobban mondva a mi vízbe dobálásunkhoz. Jackson futni kezdett Ash felé, a következő pillanatban már csak a víz csobbanását lehetett hallani.
- Azt hiszem Nikki után megyek – tekintgetett aggódva a vízbe Kellan, ahol Nikki próbált valami úszáshoz hasonló dolgot produkálni. Én jobbnak láttam lelépni, mielőtt még én is valamilyen csúnya támadás áldozata leszek. Lassan kezdtem hátrálni, de két méter után beleütköztem valamibe. Valamibe, aminek keze is volt, ami azonnal a csípőmre zárult.

- Menekülni szeretnél? – kérdezte kaján vigyorral, miután maga felé fordított.
- Terveztem – fintorogtam rá.
- Előlem úgysem menekülhetsz, szivi – egyik keze az arcomra simult, és fejemet egyre közelebb kezdte húzni a sajátjához.
- Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy most nem a vízbedobásra célzol – közöltem vele gúnyosan, miközben próbáltam hátrébb húzni a fejem.
- Természetesen arra értettem – tette az ártatlant. – Viszont, ha neked ilyen fordul meg a fejedben, nem tiszta a lelkiismereted – elégedett vigyorát legszívesebben a saját kezemmel tüntettem volna el.

- Ne próbáld meg rám fogni. Nem én akarlak minden öt percben az ágyamba cipelni – igyekeztem messzebb tolni magamtól, de nem hagyta, keze szorosabban fogott.
- Csak élvezem a rád gyakorolt hatásom – nevetett.
- Mégis, milyen hatásról beszélsz? – kérdeztem teljesen értetlenül, bár volt némi sejtésem arról, mire gondolhat.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? – húzkodta a szemöldökét. – Milyen hülye kérdés! Persze, hogy szeretnéd – reagálni sem volt időm, mert ajkai a nyakamra tapadtak, én meg természetesen elárultam magam, ahogy kissé megremegtem tőle. Mosolyogva vált el tőlem, és fúrta tekintetét mélyen az enyémbe. – Például erről – mondta elégedetten, amire felelni nem nagyon tudtam. A francba, hogy mindig lebuktatom magam! Bár, ha tehetnék ellene, tuti nem ez lenne… - Most pedig megyünk úszni, kislány – még mindig a hatása alatt voltam, ezért ezeket a szavakat sem fogtam fel igazán.

Csak arra eszméltem, hogy a lábam alatt már nincs talaj. Hiába kapálóztam, Rob minden ütésem ellenére, sebesen haladt velem a medence felé. Óriási csobbanással értünk bele a vízbe, alig bírtam a felszínre nyomni magam.
- Köcsög – fröcsköltem képébe a vizet, mikor Ő is felbukkant.
- Miért vagy mindig ilyen morcos? Ez csak egy játék – nézett rám komolyan.
- Hát pont ez az, én nem akarok a mocskos kis „hogyan cipeljük a csajokat az ágyba” játékod része lenni! – fakadtam ki. Kissé talán meglepődött a kijelentésemen, bár már ezer féle képen a képébe vágtam, hogy nem leszek az egyik egy éjszakás kalandja.
- Ugyan Kristen..

- Nem. Elegem van ebből. Ha dugni akarsz, menj le egy kocsmába és szedd össze az első ribancot, aki az utadba kerül. Én nem erre vagyok – miután a mondandóm végére értem, szerette volna ott hagyni a még mindig meglepett Robot, de nem sikerült. Abban a pillanatban, hogy hátat fordítottam neki, visszarántott magához és minden hezitálás nélkül, száját az enyémhez nyomta.
- Ümm – nyögtem és eltoltam a fejét. – Hagyj már békén! – ez volt az első alkalom, hogy határozottan tudtam visszautasítani. Most is csak, mert tiszta ideg vagyok.
- Mégis meddig akarsz még ellenkezni? – kérdezte vigyorogva, majd ismét magához rántott, de még nem csókolt meg. Arca vészesen közel volt az enyémhez, lábaimat a csípője köré kulcsolta, szorosan tartva a fenekem alatt.

- Amíg fel nem adod – közöltem vele határozottan, mire csak még jobban elvigyorodott. Néhány másodpercig csak a szemembe bámult, a vigyor is eltűnt az arcáról, de tekintete fogva tartott. Nem tudtam elfordítani a fejem, kitépni magam karjai közül, konkrétan megkövültem. Ahogy szürkésék szeme, mélyen az enyémbe fúródott, lefagytam. Mintha megbabonázott volna. Most nem elégedettség vagy gúny volt a szemében, hanem valami más. Nem tudom mi, de ahelyett, hogy taszított volna, vonzott. Csak néztem, mint egy idióta, mellkasán tartott kezem is ernyedni kezdett, amit Ő ki is használt. Lassan felém kezdett hajolni, én meg már megint mit csináltam? Semmit! Vagyis de, felé kezdtem én is közelíteni a fejem, miközben kezeim körülkulcsolták a nyakát. Ez a pasi teljesen kikészít engem. Mióta ismerem, teljesen ki vagyok fordulva magamból, mindig teljesen a szavaimmal ellentétesen cselekedek. Hagytam, hogy ajkai megérintsék az enyémet, majd, hogy nyelvével szétfeszítse a szám.

Türelmetlenül markoltam vizes hajába, és húzódtam hozzá még közelebb. Lábammal szorosan préseltem magamhoz, csodálkozom, hogy még nem fulladt meg. Ujjai a csípőmön kőröztek, másik kezével még mindig a feneket simogatta. Furcsa remegésbe kezdett a gyomrom, egy józan gondolatom sem maradt, az érintései és vad csókja hatására. A köd teljesen ellepte az agyam, itt és most akartam őt. Izgatóan hozzádörgöltem ágyékom az övéhez, mire belenyögött a csókba.

Tudtam, hol vagyunk, mégis leszartam, nem érdekelt hányan vannak körülöttünk, csak, hogy megkapjam, amit akarok. Az egyik kezemmel lassan simítottam végig a mellkasát, és nem szándékoztam a kezemnek határt szabni. Mintha külön életet élne, ment egyre lejjebb, míg el nem érte Rob fürdőnadrágjának a szélét. Nem haboztam, ujjaim már indultak is alá, mikor hirtelen megszakította a csókot, és lefogta a kezem. Ez volt az a pont, mikor teljesen elveszítettem a fonalat, hát nem ezért könyörgött eddig?

- Ennyi elég! Most már bebizonyosodott, hogy ha úgy akarom, bármeddig elmehetek veled – közölte egy elégedett mosollyal. Tátott szájjal bámultam, és csak azt fogtam fel, hogy letesz az öléből és nevetve kimászik a medencéből. Ez a faszkalap, konkrétan most alázott meg, én meg egy szót sem bírtam kinyögni. Hogy lehettem akkora hülye, hogy egy percre is azt hittem, az állarc mögött, létezik valami más, emberi? Körbenéztem, hogy vajon hányan voltak szemtanúi a megalázásomnak, de szerencsére mindenkinek jobb dolga akadt. Kellan éppen Nikkit igyekezett a víz fölött tartani, Taylort sehol nem láttam, Ash és Jackson pedig szintén nem voltak a helyükön. Csak Robot fedeztem fel az asztalnál, ahogy elégedetten bámul engem, és magát törölgeti. Csak egyetlen dologra bírtam koncentrálni, az pedig a visszavágó volt. Ezt kamatostól kapja vissza, nem is akárhogy.

Igyekeztem lenyugtatni magam, és a bosszúhadjáraton kezdtem törni a fejem. Gonosz terv fogalmazódott meg bennem.
Kimásztam a medencéből, és lassan felé közeledtem. Most nem érdekelt a vigyora, sem az elégedett képe, csak mosolyogva oda léptem és elvettem egy sört az asztalról. Ahogy a számhoz érintettem és meghúztam, egy kicsi mellé is folyt, de nem törődtem vele. Tökéletes kezdet volt, ahogy a sör lassan végiggyöngyözött mellkasomon, lefolyva a melleim közé. Elvettem az üveget a szám elől, és Robra néztem, aki képtelen volt levenni a szemét a sör által bejárt útvonalon. Most már nem elégedetten, inkább vágyakozva szemlélt.
- Hozok még ki sört – mondtam neki, majd befelé indultam, különösen ügyelve arra, hogy a csípőm szexisen ringjon közben.

A konyhában tízig számoltam, és már meg is jelent az ajtóban. Kérdően ránéztem.
- Annyit úgy sem tudnál kihozni – dadogta, mire vigyorogva bólintottam. Egy szexi mozdulattal lehajoltam, hogy kiszedjem az üvegeket, és közben hátrapillantottam. Rob nagyot nyelt, ujjai pedig már elfehéredtek a pult szorításától. Nekem sem kellett több, még kijjebb dugtam a fenekem.

Éreztem, hogy közeledik, egész mögülem hallottam a halk zihálását, de a várt hatás elmaradt...