9. fejezet: Döntés

Na csajok, meghoztam a következőt. Ebben mindenre választ kaptok, csak olvassatok figyelmesen.:) Jó szórakozást hozzá.
Puszi, Lady


- Csak akkor menjünk tovább, ha ez neked sem fog semmit jelenteni, ha utána nem vársz majd tőlem többet – mondtam neki, mire ismét elkerekedtek a szemei. Tehát igazam volt, reménykedett benne, hogy nem gondoltam komolyan.
- Csak egy éjszakát? – kérdezte, néhány másodpercnyi csönd után.
- Vagy többet… De szexen kívül semmi – közöltem vele a tényeket, mire beharapta az alsó ajkát, és úgy tűnt mérlegel. Aztán teljesen meglepett.
- Te nem vagy ilyen. Miért ásod el magadban, azt, aki valójában vagy? – nézett mélyen a szemembe. Erre kicsit bedühödtem.

- Rosszul látod, én ilyen vagyok, Kristen. Ne akarj belém mást látni. Vagy így, vagy sehogy. Tiéd a döntés! – szakadt fel belőlem.
- Tényleg nem éred meg a fáradtságot… Miért is gondoltam, hogy van benned valami több? – közölte idegesen, majd olyan hírtelen pattant fel az ágyról, hogy utána kapni sem tudtam. Bár, miért is akartam? Felkapta a pólóját, és fél lábbal már kint is volt. – Az előbbit meg vedd viszonzásnak, a délutániért csérbe! – szólt még vissza, majd az ajtó hangos dörrenéssel jelezte, hogy becsukódott. Az első gondolatom ezek után az volt, hogy nagy barom vagyok. Lehetett volna egy jó éjszakám, én meg elküldtem. Aztán rájöttem, hogy nem hiányzik nekem a hiszti, hogy kihasználtam stb. Jól döntöttem. Ideje visszatérni a régi Robhoz – akit igazából el sem hagytam-, és mindenhez, ami ezzel jár…

Kristen

Úgy csaptam be az ajtót, hogy visszafordultam, nem esett-e ki a helyéről. De nem, és gondolom, az a bunkó most jól érzi magát. Hogy is gondolhattam, hogy normális viselkedést várhatok el tőle. Mikor délután, a mai első majdnem sex után kimentem Ashhez, és beszélgettem vele, majdnem meggyőzött. Vagyis sikerült is neki. Elhitette velem, hogy Rob igenis rendes, és ez csak egy álca. Elhittem neki, hiszen voltak már emberi megnyilvánulásai, mióta ismerem, igaz nem sok. Mégis rávett a barátnőm, hogy adjak neki egy esélyt, mutassam meg neki, hogy én másra is jó vagyok, velem normálisan együtt lehetne.

Talán rosszul próbáltam bebizonyítani, de innentől kezdve, nem is érdekel. Miért gondoltam, hogy képes lenne egy párkapcsolatra? Hogy elvisz randizni, és nem csak az ágyába invitál? Egyáltalán miért gondolkoztam ilyen mély dolgokon, vele kapcsolatban? Ennek csak egyéjszakás kalandjai vannak… Valójában hálásnak kellene lennem, hogy leállított, hiszen megbántam volna, ez nem kérdés. Csak reménykedtem, hogy talán Ashnek igaza van, és valami több lehet a dologból. Egy óráig tényleg hittem benne…

Olyan idegesen vágtam magam az ágyba, hogy az majdnem összeroppant alattam, de most ez sem érdekelt. Fél éjszaka nem is aludtam, annyira felzaklatott ez az este. És, ami a legjobb, nem is rá haragudtam igazán, hanem magamra, amiért ilyen hiszékeny, naiv picsa vagyok.

Reggelre valamennyire elpárolgott a mérgem, de azért reménykedtem benne, hogy még Rob felébredése előtt elhagyhatom a házat.
A konyhába menet Kellanba ütköztem, aki nagyon sietősen tartott az emelet felé. Egy bocsin, és egy jó reggelten kívül nem is mondott semmit. A bárpultot Nikki támasztotta, egy csésze kávéval a kezében, és végre igazán úgy nézett ki, mint egy másnapos. Eddig akárhányszor láttam részegen, másnap mindig olyan volt, mint aki piálás helyett, alvással töltötte az estét.

- Jó reggelt – szólalt meg rekedtes hangján, ami szintén megsínylette a tegnap estét.
- Neked is. Hogy vagy? – tettem fel a leghülyébb kérdést, de már nem szívhattam vissza. Morcos arccal végigmért, és csak ezután közölte a tényeket.
- Másnaposan, nagyon másnaposan – felelte jól kihangsúlyozva a nagyon szót. – Képzelem, mi lehet a véleményed rólam. Még nem is nagyon láttál józanon – mosolyodott el kínosan.
- Ugyan, nagyon is kedvellek, piával vagy anélkül – feleltem őszintén, és töltöttem magamnak is némi kávét.

- Akkor jó. Nem nagyon emlékszem a tegnapra. Ti legalább jól szórakoztatok? – érdeklődött fáradtan, én meg majdnem félre nyeltem a kávét. A „jól szórakoztunk” nem a legjobb kifejezés, én inkább a legnagyobb botlásaim napjának nevezném a tegnapot. Valahogy ezt vele nem igazán volt kedvem megosztani, ezért röviden válaszoltam.
- Igen. Figyelj, nem akarok indiszkrét lenni, de nagyon érdekel, hogy mi a helyzet veled és Kellannal. Csak, mert nagyon…
- Semmi. Nekem barátom van – szakított gyorsan félbe, kissé talán zaklatottan.
- Tudom, ezért is furcsa, ahogy ti ketten vagytok, néha – folytattam.

- Nos – tette le a bögrét maga elé, és komolyan rám nézett. –, mikor iszom, nem igazán úgy viselkedem, ahogy kéne, ezzel tisztában vagyok. De Kellan és köztem nincs semmi, és nem is lesz – szögezte le.
- Ezt, Ő is tudja? – kérdeztem felvont szemöldökkel, amin kicsit elgondolkodott.
- Ez egyértelmű, erről nem kell beszélni, hiszen nekem barátom van – dőlt hátra elégedett arccal, mintha ezzel aztán mindenre magyarázatot adott volna. Én azonban, nem voltam abban biztos, hogy Kellan is ilyen tisztán látja a helyzetet. Mindegy is, ez nem az én dolgom.
- Rendben. A többiek? – tértem át, más témára, bár csak egy emberre voltam kíváncsi, akit szerettem volna ma reggel elkerülni.

- Alszanak – jött a megnyugtató válasz.
- Megmondanád Ashnek, hogy majd felhívom, de haza kellett mennem? – pattantam le a székről.
- Hova sietsz ennyire? – kérdezte meglepetten.
- Van egy csomó dolgom – adtam rövid választ, majd egy puszi után, már rongyoltam is kifelé. Örültem, hogy elkerültük egymásat a nagyképű csábítóval.
Otthon volt időm rendesen kipihenni magam, mivel az egész családom máshol tartózkodott. Csak este keltem fel, és a hat nem fogadott hívásom láttán, már tudtam mi lesz az első dolgom.

Az erkélyre mentem egy cigivel, és visszahívtam a türelmetlen barátnőmet. Miután megkaptam az osztást, amiért nem vettem fel a telefont, rögtön a Robbal kapcsolatos dolgokra volt kíváncsi. Elmeséltem neki mindent. Most Ő is kicsit meglepődött, de még mindig biztos volt a maga igazában, miszerint Rob csak megjátssza, hogy ilyen, és igazából Ő maga a herceg, fehér lovon. Nem vitatkoztam vele, úgy sem lenne értelme.

- Holnap elmegyünk ebédelni? – kérdezte, mielőtt letettük volna.
- A holnap nem jó. Az új filmem megbeszélése lesz, mivel már megvan az összes szereplő, és egy hét múlva kezdődik a forgatás előkészülete, lesz egy tájékoztatóval egybekötött, ismerkedés – feleltem, mire elszontyolodott.
- Még most sem értem, hogy lehet válogatni úgy, hogy a szereplők nem ismerik egymást, nem találkoznak – ciccegett megint.

- Ezt úgy mondod, mintha te bárkivel is találkoztál volna a Twilight válogatás alatt – nevettem, mire kicsit elgondolkodott és végül igazat adott. Ez is ritka, meg kell becsülni.
- Jó, akkor holnap elmegyünk este kicsit. Ha úgyis nemsokára kezdődik a forgatás, minden alkalmat ki kell használni – mondta, és már hallottam a hangján, hogy előre be van pörögve.
- Jó, majd beszélünk holnap a részletekről – ígértem neki, majd egy gyors búcsúzás után letettük.
Szerettem volna, holnap normálisan megjelenni, és jó benyomást kelteni, ezért egy hosszú relaxáló fürdő után, meg némi vacsora magamba tuszkolását követően, aludni mentem.

Reggel szinte magamtól ébredtem, az óra csörgéséig még volt fél óra. Ráérősen ültem ki a teraszra egy cigivel, és egy csésze kávéval. Nyugodt ücsörgésem után, összeszedtem magam, és elindultam a „konferencia” helyszínére.
Nagy meglepetésemre már szinte mindenki ott volt, és kis idő múlva el is kezdtük a megbeszélést. Minden információt elmondtak, amit szükséges lehet tudnunk.

Az eligazítás közepén beesett még valaki, aki a mellettem marad üres helyre ült le. Mosolyogva elnézést kért, bár nem értettem, miért tőlem, de ez ebben a pillanatban nem is érdekelt. Olyan csodaszép mosolya volt, hogy teljesen kitörölt a fejemből minden más gondolatot vele. Aztán csak zavartan ismét magam elé néztem, és hallgattam tovább a szöveget.
Ezután egy étteremben folytatódott a nap, ahova mi, a főbb szereplők mentünk, hogy kicsit megismerjük egymást. Az ételek közt nézelődtem a pultnál, mikor ismét mellettem termett a cuki fiú, a megbeszélésről. Tőlem kért tanácsot, hogy mégis mit egyen, én meg mint valami fogyatékos, csak bámultam.

Most éppen a szemét. Azt eddig észre sem vettem, milyen szép kék, reggel csak a mosolya kötött le, amivel most is megajándékozott, mikor már egy ideje nem válaszoltam. Viszonoztam, és végre össze tudtam magam szedni. Ezután már ment minden a maga rendjén. Bemutatkoztunk, kiderült, hogy Ő lesz a partnerem a filmben, ami ellen nem igazán volt kifogásom, hogy is lehetett volna… Egymás mellé ültünk az asztalnál, és az idő csak röpült. Az ebéd végére Őt már jól ismertem, de a többieket alig. Nem baj, lesz még időm rá.

Búcsúzásnál, leendő partnerem, kinyilvánította mennyire örül, hogy én leszek a partnere, mert nem csak tehetségesnek tart, de most már azt is tudja, milyen kedves ember vagyok. Pirulva szálltam be a kocsiba, de még viszonoztam utolsó szavait, miszerint, mennyire várja az újratalálkozást. A kocsival letörölhetetlen vigyorral az arcomon hajtottam hazafelé, alig ismertem magamra.

Másnap csak későn keltem, mivel Ash-el éjszakába nyúlóan beszélgettünk telefonon, szerencsére a bulizást sikerült holnapra napoltatnom. Anyáéknak nem tudtam semmit elmesélni a film új információiról, mert senki nem tartózkodott otthon. Sőt, még néhány napig nem is jönnek haza. Miután rendeltem magamnak valami estebédet, elkezdtem készülődni, hogy a tegnap este folyamán megbeszéltek szerint, oda érjek a klubba, ahol Ashék vártak rám.
Nem is én lettem volna, ha a megbeszélt időpontra sikerül oda érnem. Nem késtem sokat, mindössze fél órát.

Könnyű volt kiszúrni a társaságot, ez volt az egyetlen nagy csapat, egy asztal körül. Mosolyogva lépdeltem hozzájuk, viszont, mire oda értem, már lehervadt a mosolyom. Rob is ott volt, amit önmagában még talán tudtam is volna kezelni, de Őnagysága nem egyedül volt. Egy szőke cicababa ült mellette, akit, amint az asztal mellé léptem, feltűnően átkarolt. A csaj örömmel húzódott hozzá közelebb, abban is kételkedtem, hogy egy pálcika közéjük férne. Nem akartam neki örömet szerezni azzal, hogy látja a csalódottságot az arcomon, ezért újra felvettem a vidám Kristen képet, és helyet foglaltam. Mindannak ellenére, hogy igenis bántott a dolog, de nem lepett meg.

- Milyen volt a meghallgatás? – érdeklődött kedvesen Nikki, mire szépen lassan minden szem rám szegeződött, és a kérdéseikkel kezdtek ostromolni. Elmeséltem nekik mindent, amit a filmről tudni lehet, valamit, hogy kevesebb, mint egy hét múlva kezdődnek az előkészületek.
- Akkor egy ideig nem is látunk, csajszi? – kérdezte Kellan.
- Csak egy másfél hónapig, mert aztán Los Angelesben forgatunk – nyugtattam meg az asztal másik végén ülő, mackó barátomat.
- Hé, hiszen mi is megyünk New Orleansba promózni az új filmet – csapott a homlokára Ash, aki amúgy is meglátogatott volna.

- Remek, akkor majd bulizunk – lelkesült fel Kellan ismét, majd lehúzta az előtte árválkodó felest. Hasonló képen tettem, mert máshogy nem bírtam volna ki ezt az estét. A szőke és Rob viselkedése egyre inkább kezdett idegesíteni. Mintha senki sem lenne körülöttük falták egymás ajkait, úgy össze voltak tapadva, mint két pióca. Még komolyan is vettem volna az ügyes kis színjátékot, ha Rob szeme időnként nem rebbent volna felém. Tudtam, hogy valamilyen szinten nekem szól a jelenet, de azzal is tisztában voltam, hogy csak magát adja. Ő ilyen. Egyéjszakás lotyókra van szüksége, akiket másnap eldobhat, aki nem kér semmit, csak ad.

A végén már annyira felhúztam magam rajtuk, hogy jobbnak láttam némi pia utánpótlás után nézni. Legalább míg a pultnál vagyok, addig sem kell őket bámulnom.
Szinte senki nem állt sorba, így hamar kézhez kaptam a három újabb felesem, amit pillanatok alatt eltűntettem. Kértem még egyet.
- Mire iszunk? – jött a fülem mellől a kérdés, egy ismerős, bársonyos hangon. A kezem megállt a mozdulatban, és megsemmisülve fordultam a hang gazdája felé. Valóban Ő volt az…

8. fejezet: Esély

Na, itt is hoztam a következő fejezetet. Mit is mondjak? Nem tudok semmit, szóval inkább olvassátok:) Ja, de mégis valami. Ezt a fejezetet Nikkymnek ajánlanám, hogy miért…hát mert csak!:D Ő tudni fogja!:P;)
Puszi, Lady

A belső hang azt mondja, hogy ideje leállni, és visszatérni a biztoshoz… Hogy mi a biztos? Az a Rob, aki a tesójának az összes barátnőjét meghúzza, majd reggel egy szó, és mindenféle érzelem nélkül képes tovább állni. Azt tenni, amit Kristennel nem tudnék, tőle nem tudnék így lelépni. Őt nézném, ahogy alszik, megvárnám még felébred, hogy lássam a mosolyát.
Ezzel kell leállnom, megijeszt, amivé válni kezdek, ha rá gondolok, ha mellette vagyok. Egy idiótává. Ő is csak egy csaj a sok közül, aki kivételesen nem lesz az enyém. Ennyi, majd túlteszem rajta magam. Sok ribanc van még a földön, akik boldogan tesznek eleget a vágyaimnak. Kristen pedig…Ő meg… ezentúl nem fog érdekelni, mintha nem is létezne. Mostantól csak Ash barátnőjeként gondolok rá.

- Hát itt vagy – zökkentett ki a gondolataim közül Jack hangja. Aggódva tekintettem a lábaim közé, de szerencsére már semmi nyoma nem volt a vágyamnak, Kristen után. Helyes, ahogy ez elmúlt, az érdeklődésem is szerte fog foszlani iránta.
- Ja – nyögtem, miközben barátom helyet foglalt mellettem.
- Gyors volt – jegyezte meg halkan, mire azonnal, morogva fordultam felé.
- Nem történt meg – közöltem vele idegesen, válaszként pedig csak egy meglepett pillantást kaptam. – Pont a lényeg előtt sikerült beállítanotok – tettem még hozzá, cseppet sem kedvesen.
- Attól még folytathattátok volna…

- Nem, mert itt hagyott! – lehettem volna kedvesebb is, de most nem volt kedvem ezen fáradozni. Pedig Jack a barátom volt, nagyon jó barátom.
- Ez már nem az első alkalom, hogy lekoptat. Ideje lenne elfelejtened. Ő nem az a fajta lány, akikhez szokva vagy – okoskodott tovább, amivel most már kiverte nálam a biztosítékot.
- Csak megjátssza! Minden nő ugyan olyan – idegesen arrébb vágtam a széket, és ugyan azzal a lendülettel haladtam tovább a kert felé.
Szükségem volt egy cigire, ami lenyugtat. Mire kiértem, és megláttam Kristen, amint Ashel beszélget az asztalnál. Még idegesebb lettem. Egyrészt tőle, másrészt mert a cigim nem tudtam volna anélkül megszerezni, hogy ne kelljen oda mennem hozzájuk. Tétován álltam az ajtóban egy pár percig, aztán megjelent Kellan. Isten, mégiscsak szeret engem.
- Itt van nálad a cigid? – kérdeztem, mikor mellém ért.
- Ja. – Elővette a zsebéből, és a kezembe nyomta.
- Kösz – mondtam. Gyorsan kivettem egy szálat és meggyújtottam. – Nikki alszik? – kezdtem bele egy témába, hogy ne csak álljunk egymás mellett, mint két fasz.

- Igen, de mindjárt visszamegyek hozzá, csak eljöttem kicsit kiszellőztetni a fejem – felelte mosolyogva. Láttam rajta, hogy valami bántja, ezért rá is kérdeztem.
- Mi van veletek, öreg? – érdeklődtem.
- Fogalmam sincs. Egyik pillanatban olyan, mintha akarnak valamit, aztán meg… nem tudom. Ráadásul ott a pasija is, de nem úgy viselkedik, mintha lenne neki – jegyezte meg fintorogva. Erre nem nagyon volt válaszom, Nikki egyike azoknak a nőknek, akik számomra rejtélyesek. Tényleg van egy pasija, de Kellanal úgy viselkedik, mintha a kutyája lenne, az orránál fogva vezeti. Főleg ha részeg, akkor indul be csak igazán.

- Nikkitől ne várj normális viselkedést. Egy józan pillanatában kéne elbeszélgetned vele, hátha akkor juttok valamire – mondtam neki, jobb tanács híján.
- Valóban azt kéne. Na, megyek vissza. Jó éjt, tesó – bokszolt vállon, majd visszament Nikkihez. Én is az utolsó slukkoknál tartottam a cigimben, mikor Jack elhaladt mellettem, egyenesen a lányok felé tartva.
Villámsebesen kezdtem kisajtolni a maradékot a kezemben tartott méregből, mikor Kristen felém indult. Legszívesebben bemenekültem volna, de az kicsit sem lenne feltűnő…
- Rob… - állt meg előttem tétován.
- Tehetek érted valamit, Kristen? – kérdeztem gúnyosan, miközben elnyomtam a cigit. Kicsit meglepődött, de csak elgondolkodva folytatta.
- Most nagyon haragszol rám? – inkább hangzott kijelentésnek, mintsem kérdésnek, én mégis válaszoltam.

- Dehogy Kristen, ugyan miért haragudnék? Mert folyamatosan felhúzol, majd otthagysz? Ez nem egy olyan dolog, amiért egy normális ember haragszik – közöltem vele idegesen, pedig a cigitől már olyan jól lenyugodtam.
- Jó lenne, ha engem is megértenél. Mióta megismertelek, máson sem igyekszel, csak folyamatosan leteperni. Semmilyen más érdeklődést nem mutatsz az irányomba – fakadt ki Ő is.
- Mégis mit vársz tőlem? – kérdeztem tőle, kicsit higgadtabban.
- Én…azt hiszem…semmit – felelte tétován.

- Helyes – mondtam neki, amitől ismét meghökkent.
- Helyes? – kérdezett vissza értetlenül.
- Igen. Nekem nem való kapcsolat. Ha te erre vágysz, rossz ajtón kopogtatsz – feleltem neki, jobb ha tudja, mire is számíthat.
- Csak…hagyjuk – erőltetett az arcára egy halvány mosolyt, majd sarkon fordult.
A rosszabbik felem azt mondta, most nagy idiótaságot tettem. Esélyem lett volna megkapni, amit akarok, csak pár bíztató szót kellett volna kinyögnöm. A másik felem viszont helyesnek ítélte a viselkedésem. Megígértem magamnak, hogy nem foglalkozom vele többé, hagyom, had élje az életét, mint az ostromom előtt.

Úgy döntöttem, inkább kipihenem a mai napot, ezért megkérdeztem Asht, hogy melyik vendégszobát szánta nekem. Bedobáltam a cuccaimat, elmentem lezuhanyozni, és ezután vissza a szobába, hogy eltegyem magam holnapra.

A szívem kihagyott egy ütemet, és a levegő vétel sem ment a természetes módon, amint beléptem. Mindez egy személynek volt köszönhető, akit az ágyamon pillantottam meg, a belépésemmel egy időben. Egy kis bugyi volt rajta, trikó fedte a felsőtestét, és mintha mindez még nem lett volna elég, hogy az alsó tájékomon máris a feszítő érzés vegye át az uralmat, szexi pózban, háton, félig könyökölve nézett fel rám. Azt sem tudtam mit mondjak, csak bámultam megkövülve, akár egy díjnyertes idióta. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.

- Szia – suttogta felém, arcán édes mosollyal. Kétszer is kinyitottam a szám, hogy valamit feleljek, de hangot nem sikerült kisajtolni magamból. Kristen már nem volt ilyen tétova, a mit is keres itt kérdésre, hamar választ kaptam, mikor lemászva az ágyról, felém kezdett közeledni. Még mindig nem mozdultam. Kíváncsi szemei, egy centiről fúródtak az enyémbe, mialatt vékony ujjaival végigsimított az arcomon. A lélegzetem egyre szaporább lett, ahogy kezével nem állt meg az állam vonalán, hanem a zuhanyzás után, még mindig feledetlenül hagyott felsőtestemen kezdett kőrözni.

- Miért vagy ennyire megszeppenve? - kissé lábujjhegyre állt, és közvetlenül a fülembe susogott, mámorítóan édes hangon. Ezután nyelve végigízlelt, egészen a nyakam tövétől, hogy végül a fülcimpámba haraphasson. Felnyögtem. Kristen mosolyogva húzódott kicsit hátrébb a fejével, és kutatta az arcomon átsuhanó érzelmeket.
- Nem tudom – sóhajtottam valóban megszeppenve, a tekintetét gondosan kerülve.
- Segítek feloldódni – elkapta a kezem, én pedig magamon kívül engedtem a csábításnak, a hatalmas francia ágy felé.
Kristen leültetett rá, és egy teljesen új oldalát megmutatva ezzel, helyet foglalt az ölemben. Kezeim automatikusan simultak a combjára. Különös volt a helyzet, most Ő készült leteperni engem, ha jól értelmeztem a dolgot, pedig fordítva szokott lenni. Ráadásul, nemrég a kertben elég egyértelművé tettem neki, hogy ne számítson semmire. Most mégis itt van, kezdeményez, akar engem. Hiába fogadtam meg, hogy békén hagyom, így más volt a helyzet. Ő pedig nyomatékosította a szándékát.
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdezte felvont szemöldökkel, mikor megelégelte, hogy még mindig csak bámulok, mint borjú az újkapura.
- Minden vágyam – feleltem neki, miközben egyik kezem a tarkójára siklott, és magamhoz rántottam a fejét.
Ajkaink természetesen simultak össze, akárcsak a testünk. Apró szikrák pattogtak köztünk, miközben ajkai lassan szétnyíltak, nyelvemet csalogatva. Egyik kezével a hajamban turkált, míg a másikkal a mellkasomat térképezte fel, újra és újra. Eddig sem volt visszaút, de végkép akkor vesztettem el a józaneszem, mikor csípője megindult, és lágy ritmusban ringani kezdett rajtam. A vágyam visszafoghatatlan mértéket öltött, ahogy tüzelő ágyékomnak dörgölte magát. Egyetlen mozdulattal leszedtem róla a felsőjét, majd szépen lassan – kiélvezve a látottakat- végigpásztáztam kívánatos testét. A szívem még hevesebben kezdett verni, és egyre jobban kívántam – ha ez még lehetséges-, ahogy végre teljes valójában láthattam, póló nélkül. Fájdalmasan tökéletes volt. Kissé zihálva várta a folytatást, de nem akartam elsietni semmit.
Elsőként egyik kezem végighúztam a két melle között, egészen a hasa aljáig, utána ezt az utat a nyelvem is bejárta. Mellkasát teljesen nekem feszítette, és édesen sóhajtozott, ami azonnal nyögésbe fulladt, ahogy ajkaim rátapadtak egyik mellére. A bőre olyan volt, mint a selyem, eszem ágában sem volt szabadon engedni, fogságba ejtett testrészét. Ő azonban máskép gondolta. Egy határozott mozdulattal ellökött az ágyon, és fölém mászva megint az ajkaimra vetette magát. Kezem tovább kalandozott rajta, csókunk pedig szenvedélytől izzott. Olyan volt, mintha egy álomba csöppentem volna, el sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik, és még mindig nem értettem az okát. Kristen karcsú keze egyre lejjebb merészkedett a testemen. Nem csak én nyögtem bele a csókba, mikor a bokszeremben rátalált, igen csak egy helyen összpontosult vágyódásomra.
Élvezettel szakadt el ajkaimtól, és kezdte vizsgálni az arcomat, miközben keze is megindult. Lágyan simított végig rajtam újra és újra, hol gyorsabban, hol lassabban. Nyögéseim sem bírtam visszatartani, még többet akartam. Remélni sem mertem volna, hogy Ő is hajlandó ennél tovább menni, de fél perc múlva ismét meglepett. A mellkasomat végigcsókolva, és melleivel végigkarcolva haladt egyre lejjebb; zihálva élveztem az érzést. Az alsónadrágomat egyszerűen lejjebb húzta, és már nem csak a kezét érezhettem szüntelenül lüktető vágyamon. Forró nyelvét először csak végighúzta rajta, amit megismételt még párszor. A torkomból hangos morgások szakadtak fel, ujjaim elfehéredtek a lepedő görcsös szorításától. Nem mertem oda nézni, féltem, hogy csak a látványtól azonnal elsülnék.
Kristen folytatta a műveletet, és lassan teljesen eltűntem a szájában. Az érzés leírhatatlan volt, az, hogy Ő csinálta, több volt mindennél, amit valaha is kívánhatnék. Néha Kristen is halkan felnyögött, vagyis Ő is élvezi, ezek a hangok csak tetézték az élvezetet számomra is. Mégis felkönyököltem, nem csak érezni, látni is akartam, ahogy ajkai körbe fonnak. Kristen is éppen engem figyelt, miközben egyre gyorsabb ritmusban mozgatta a fejét. Egy percre teljesen kiengedett a szájából, és csábosan rám mosolygott, majd olyan élvezettel cuppant rám újra, hogy a gyomrom is beleremegett. Éreztem, hogy már nem sokáig bírom, de Kristennek esze ágában sem volt megállni. Időközben a zavaró hajtincseket hátra simítottam, így jobban láttam az arcát, és elengedtem magam. Éreztem, ahogy a testem görcsbe rándul, és az utolsó mozdulatánál, a szájába lövelltem. Ernyedten figyeltem, ahogy még kicsit végignyalogat, majd zihálva dőltem a párnák közé, vele együtt.

Még most sem fogtam fel, ami történt, egyszerűen nem bírtam, képtelenség volt. Kristen adott egy csókot a számra, majd mellém heveredett, és ujjai a mellkasomon kőröztek. Olyan természetellenes volt a dolog, nem értettem, miért tette. Eddig minden erejével tiltakozott, most meg, gondolkodás nélkül – sőt, Ő kezdeményezett!- elégített ki. Olyan érzésem volt, mintha az remélné, hogy csak sértettségemben mondtam azt, a ház előtt. Vagy, hogy megváltoztathat…

- Eleget pihentél, nagyfiú? – kérdezte közelebb kúszva hozzám, egy angyali mosollyal az arcán. Válaszra időm sem volt, mert egyből a mellkasomra húzta magát, és csókolni kezdett. Keze ismét férfiasságom felé tartottak, de lefogtam. Megszakította a csókot, és értetlenül szemlélte az arcom, magyarázatot várva…

7. fejezet: Majdnem...

Meghoztam. Még jó, hogy feljöttem, hogy körül nézzek, mert teljesen elfelejtettem, hogy ma frisselnem kell!:D Na, olvassatok.
Puszi, Lady


Csalódottan egyenesedtem fel, kiszedve a söröket, mire megpillantottam a pult előtt, citromot vágni.
- Mit csinálsz? – kérdeztem unottan, érezve a veszteséget.
- A sörhöz – makogta feszülten, amiből leesett, hogy még nagyon nincs vége. Sőt..
Fogtam magam, és mellé lépve lefogtam a kezét.
- Még a végén megvágod magad – mondtam neki, és beálltam elé. Nagyon közel voltunk egymáshoz, centiken múlott, hogy a testünk nem ér össze. Valamiféle bizsergés futott végig a gerincem mentén, gondolom a közelségétől. – Ilyen állapotban, veszélyes a késsel játszani – nevettem, mire megragadta a csípőm, és magához préselte.

- Ilyen állapotban? Ez csak miattad van – dörzsölte hozzám, izgatottságáról bizonyítékot szolgáltató ágyékát.
- Én erről nem tehetek – alig bírtam visszatartani az ismét feltörni készülő nevetésem, de inkább a citromvágásra koncentráltam. Vagyis koncentráltam volna, de a kés hirtelen eltűnt a kezemből. Rob idegesen hajította a mosogatóba, és fordított maga felé. Nem volt időm sem meglepődni, de még ellenkezi sem, mert ajkai már hevesen tépték az enyémet. Igazából nem is volt kedvem most lerázni, hiszen a terv pont ez volt, ezt akartam elérni.

Szorosan hozzápréseltem magam, és izgatottan vártam a folytatást. Rob elsőre csak a bikini felsőn keresztül szorította kezeit a mellemre, majd elhúzva a kis anyagdarabot az útból, ajkaival kezdett kényeztetni. Izgató köröket írt le nyelvével a mellbimbóim körül, majd a fogai közé véve, harapdálni és szívogatni kezdte. Körmeimmel a mellkasát kaparásztam, miközben árulkodó nyögéseim egyre csak sűrűsödtek. Rob élvezettel tért vissza ajkaimra, miközben ujjai lejjebb merészkedtek. A lélegzetem is elakadt, mikor ujjai a bikini alsón keresztül kezdtek simogatni, a saját nevem is elfelejtettem. A saját csapdámba estem bele, megleckéztetni akartam, de a tervem helyett, most önkívületi állapotban, mint egy utolsó kurva élvezem a kényeztetését.

Nyöszörögve hagytam, hogy egyre izgatóbban simogasson, miközben ajaki a nyakamat szívogatták. Egy merészebb lépésre szánta el magát, és a bugyim szélét kezdte kutatni, ujjai becsúsztak alá. Szemérmetlenül nyögtem fel, mire elégedett tekintetét az enyémbe fúrta.
- Nem gondoltam, hogy ennyire felizgattalak már most – nevetett, miközben ujjai megálltak.
- Neh…ne hagyd abba – nyögtem, és szemeim könyörögve az övébe fúrtam. Ha ebben a pillanatban itt hagy, én belehalok. És ezt Ő is pontosan tudja, érzi. Nála volt az pont. Válasz helyett, inkább megcsókolt, és egy ujját belém fúrta. Azt hittem ott szédülök le a pultról, hangos sikolyom pedig elnyelte a szája. Nem bírtam magammal, és fejemet a vállába fúrva igyekeztem kicsit visszafogni magam. Rob ujja ritmusosan kergetett az őrületbe, én pedig a nyakába harapva próbáltam levezetni valahol, a bennem felgyülemlett feszültséget.

Már semmit sem érzékeltem rajta kívül, a szemem előtt minden elhomályosult és a testem átadta magát a Rob által kínált élvezetnek. Percek múlva a testem remegve borult az övére, miközben hangos sikolyom a konyha falai között visszhangzott. Ujját kihúzta belőlem, és a bugyimból is, majd kicsit közelebb vont magához. Még mindig fulladozva bújtam a karjai közé, szorosan. Egyre inkább lüktető vágya keményen a lábaim közé nyomódott, amivel - hiába lettem kielégítve néhány perce-, ismét fellobbant bennem a vágy, de most mást akartam. Alig ismertem magamra, eddig minden porcikámmal küzdöttem a dolog ellen, ellene, most meg remegve akarom Őt. Most már semmi nem számított, csak a vágy vezérelt. Eltoltam magamtól, de még mielőtt megijedni ideje lett volna, leugrottam a pultról és egy székbe nyomtam. Az ölébe ültem, pont rá a nagyfiúra, és egy csók közben, érzéki ritmusba kezdtem a csípőmmel. Belenyögött a csókba, és kezei szorosan a csípőmre kulcsolódtak.

Nem akartam tovább húzni sem Őt, sem magamat, ezért minden hezitálás nélkül félrehúztam a bikini alsóm, majd feljebb toltam a csípőm, hogy hozzáférjek az alsónadrágjához. Türelmetlenül nyúltam a széléhez, hogy végre kiszabadítsam belőle, mialatt ajkai a nyakamat kényeztették, keze pedig a fenekemet markolászta, elégedett sóhajok közepette. Éppen elértem volna a célom, mikor hangos nevetés hallatszott a folyosóról, és egyenesen erre közeledett a hang.
Zihálva, ijedten Robra kaptam a tekintetem, aki úgy tűnt semmit nem ért az egészből, mert keze a nyakamra siklott, és az ajkaira rántott.
- Rob… - toltam el a fejét. – Te nem hallottad? – kérdeztem kétségbeesve.

- Mih…Micsodát? – zihálta, de már ismét a nyakamon járt, keze pedig segíteni készület az enyémnek, saját maga kiszabadításában.
- Valaki jön.
- Leszarom. Akarlak, most! – nyögte, de már válaszolni nem volt időm, ugyanis Ash nevetése közvetlenül az ajtóból jött. De csak egy pillanatra, majd mire oda kaptam a fejem, már nem nevetett, hanem megdöbbenve nézett, Jacksonnal karöltve.
- Oh bocsi, mi már itt sem vagyunk – kezdet mosolyogva kifelé hátrálni a két jómadár, de megtorpant. – Vagyis, jaj…öö…kivinném, amiért jöttem – szaladt be a konyhába, miközben Rob gyilkos pillantásokkal bombázta.

Nekem addigra már minden kedvem elment az egésztől, és az is eszembe jutott, hogy talán ez egy jel. Ha így közbe jött valami, az csak rossz ómen lehet, talán nem kéne hagyom magam. Elkezdtem felemelkedni Robról, aki morogva nyomott vissza, de nem hagytam magam.
- Engedj el – kértem suttogva, majd fél percig csak a szemébe bámultam. Azt hittem a képembe röhög, felbasz a konyhapultra és…, de nem. Ugyan kínlódva, de elengedte a csípőm, és sóhajtva hátra vetette a fejét. Megvártam még a többiek kimennek, és csak azután keltem fel ténylegesesen az öléből. – Ne haragudj, de ez…
- Menj el, Kristen! – utasított zord, érzelem mentes hangom, amitől összerezzentem. Én is akartam, vagyis nem tudom. Már semmit sem tudok, ez mégis szíven ütött.
Nem néztem rá, csak engedelmesen kislattyogtam a konyhából, miközben visszarendeztem a fürdőruhám, az eredeti állapotba.

A kertig meg sem álltam, ahol a parti már a tetőfokára hágott. Ash és Jackson éppen valamin nagyon nevettek, miközben a kezükben lévő sört iszogatták. Ahogy a medence partjára néztem, már értettem, mi a jókedv forrása. Kellan egy balett táncost megszégyenítő mozdulatokkal igyekezett Nikkit – aki még mindig erős alkohol befolyás alatt állt –, két lábon tartani. A nap már lement, és a sötétség kezdte átvenni az uralmat az égen. Odasétáltam a többiek mellé, hogy én is kivegyem a részem a nevetésből. Ash csak egy mindentudó pillantással végigmért, de nem kérdezett semmit. Én tudtam, hogy ennek még meglesz a böjtje.
- Felviszem, és lefektetem – húzta oda Kellan, az éppen énekelgető Nikkit.
- Ejnye nagyfiú, micsoda elképzeléseid vannak – vigyorgott Nikki, pedig abban is kételkedtem, hogy kettőig ellát, nemhogy felfogja a szavak értelmét. Kellan csak a szemét forgatta, és Nikkit maga előtt tolva a ház felé tartott.

- Már megint Kell-re maradt a bébiszitter szerep – jegyezte meg Jack, majd közölte, hogy bemegy a mosdóba. Nem tettem szóvá, pedig biztos voltam benne, hogy Robot megy megnézni. Leültem Ash mellé, aki szó nélkül egy sört nyomott a kezembe. Vártam, hogy kérdezzen, de meglepett. Már két cigit is elszívtam, mire én voltam az, aki nem bírta tovább.
- Hogy-hogy nem rohamozol meg a kérdéseiddel? – érdeklődtem.
- Majd elmondod, ha akarod – vont vállat, és még egy mosolyt is megeresztett felém.
- És ha nem akarom? – tudakoltam.
- Akkor nem – ismét rám mosolygott.

- Mi van veled? Normális esetben már a részletek kivesézésénél tartanál – rivalltam rá, de nem tudom, mi ütött belém. Ha kérdezne, biztos azért ugatnám le, most meg azért vagyok ideges, mert nem érdeklődik. Talán csak ki akartam beszélni magamból.
- Nekem ez már túl bonyolult, Kristen. Ahogy a konyhában elnéztelek benneteket, esküdni mertem volna, hogy holnap reggelig nem is látlak. Aztán pár perc múlva megjelensz – jött ki belőle mégis, majd nagyot kortyolt a söréből.
- Már nem sok választott el attól, hogy egy egyéjszakás kis lotyó legyek, de szerencsére megzavartatok – magyaráztam.
- Nem értem, hogy miért tartod szerencsének – rázta a fejét. – Ha majdnem megtörtént, az azt jelenti, hogy akartad. Amit akarsz, nem lehet rossz.

- Nem lehet? Mindennap mással fekszik le, én is csak egy újabb vonal lennék a füzetkéjében. Miért akar engem, mikor bárkit megkaphat? – kérdeztem teljesen kikelve magamból.
- Nem látsz messzebb az orrodnál, drágám. Most mondtad ki a lényeget…Valóban bárkit megkaphat, de Ő téged akar. Ez jelent valamit – győzködött.
- Igen, annyit, hogy idegesíti, hogy van egy olyan nő ezen a kibaszott bolygón, aki nem teszi szét neki a lábát – morogtam. Ez nem volt teljesen igaz, mert nem sokon múlt, hogy én is beálljak a sorba.

- Lehet…de az is lehet, hogy nem. Én pedig a második lehetőségre voksolok – közölte, mire én is kicsit elgondolkodtam. Mi van, ha igaza van? Várjunk csak, mi van akkor? Én nem akarok semmit egy ilyen csélcsap, kétes múltú pasitól. Szinte látom magam előtt, ahogy otthon várom, és azon jár a fejem, hogy valóban a haverjaival van-e, ahogy mondta, vagy éppen egy nőt húz, valamelyik hotelban. Köszönöm, de ebből én nem kérek. Inkább keresek magamnak egy pasit, aki biztonságot képes nyújtani. Az, hogy vonzz, jobban, mint eddig bárki egy dolog, attól még nem kell fejvesztve belerohanni a végzetembe. Én nem az a fajta ember vagyok, aki elviseli a bizonytalanságot, márpedig ez Robbal együtt járna. Már azt hittem tudom mi a jó nekem, mikor Ash ismét beszélni kezdett.

Robert

Gondolj valami másra – utasítottam magam, már vagy huszadjára mióta Kristen itt hagyott a konyhában, kielégületlenül. Hiába próbáltam már vagy öt perce lehűteni magam, még mindig kő kemény voltam odalent. Ő megkapta amit akart, még most is beleborzongok, ahogy eszembe jut, hogy remegett a karjaim között. Ahogy gyönge teste az enyémnek feszül, élvezetének hangjai, amik abban a pillanatban csak nekem szóltak. Már az is élmény volt, hogy ujjaim játszattak benne, azon a helyen, amit más testrészem szeretett volna kitölteni. Hiába, nem először utasít vissza, de ilyen sokáig még sosem jutottunk. Mindig koppanok, de még ez sem tántorít el tőle, minden porcikám érte kiált.

Hogy képes egy nő ekkora hatást gyakorolni rám? Rám, aki bárkit, bármikor megkaphat. Ő miért nem esik össze, mikor rámosolygok, miért nem vágja hanyatt magát egyetlen szavamtól, mint, ahogy a többi nő szokta? Más…ez az egyetlen magyarázat, de miért? Valami legbelül azt súgta, hogy már nem tartana sokáig megtörni az ellenállást, ahogy azt a mai dolog is bizonyította. Mégis belefáradtam.

Belefáradtam abba, hogy hajtsak valamit, ami ennyire bizonytalan. Annak is tudatában voltam, hogy Ő ennél többet érdemel. Többet, mint egy éjszakát, viszont én mást nem tudok adni. Nem akarok adni. Ez vagyok én, ilyenné tett az élet, amit kaptam, ennyit tudok nyújtani. Itt az ideje, hogy lemondjak róla. Róla, aki az első pillanattól kezdve szinte mágnesként vonzz, aki eddig nem ismert érzelmeket ébreszt bennem. A belső hang azt mondja, hogy ideje leállni, és visszatérni a biztoshoz…

6. fejezet: Erőfölény

Mivel holnap nem leszek, gondoltam inkább előbb hozom most nektek, mint később. :D Remélem tetszeni fog, várom a véleményeket.
Puszi, Lady


- Nem egészen. Volt már ebből pár vita, így van egy szabályunk erre! Mégpedig, ha kell a feladat teljesítéséhez a többiek közül valaki, annak kötelező segítenie. Nincs kivétel! – világosított fel Kellan. Ha ezt előre közlik…Rob elégedetten elmosolyodott, majd felkelt és mellém sétált. Kelletlenül keltem fel én is, és álltam elé.
- És rendes csókot akarok! – mondta Nikki nevetve. Egy fintort küldtem felé, majd visszafordultam Robhoz.
- Élvezed a helyzetet, mi? – kérdeztem gúnyosan, ahogy elégedett arcára néztem.
- El sem hiszed mennyire! – vágta rá vigyorogva. Téved. Elhiszem, de ha nem is hinném, az arcáról tisztán leolvasható, mennyire élvezi. Én meg azt élveztem volna, ha pofán vághatom. Istenem, mennyiszer elterveztem már, de eddig még nem adatott meg ez az öröm. De ami késik, nem múlik. Viszont most nem venné ki jól magát. Hadd higgye azt, hogy ez nekem meg sem kottyan és nincs rám hatással. Talán én is elhiszem…

Arca hirtelen komolya lett, lassan közelített felém. Megéreztem finom leheletét az ajkaimon, innen nem volt visszaút. Már csak arra vágytam, hogy megérintsen, hogy birtokba vegyen ajkaival. Már megint nem voltam magamnál. Belőlem még soha senki nem váltott ki ilyet, ez teljesen új volt. Ijesztő volt a tudat, hogy ez a pasi bármit megtehetne velem, és én örömmel hagynám. Kicsit közelebb hajoltam én is, várva a csókot. Még lehunyt szemeimen keresztül is, szinte láttam az elégedett képét. Megragadta a derekam és magához húzott, majd szája az enyémre simult. Két finom csókot nyomott rá, majd elhúzta a fejét. Hitetlenkedve nyitottam ki a szemem. Ebbe meg mi ütött? Kérdésekkel teli arcával találtam szemben magam. Nem igazán értettem, mi ez a hezitálás, nem rá vall. Hallottam Nikki csalódott sóhaját a háttérből. De csak valami külső zajnak tűnt, mintha én egy burokban lettem volna. Mélyen Rob szemeibe néztem, majd lehunytam az enyémeket és vártam a továbbiakat. Reméltem, hogy érti a célzást. Értette. Kissé bizonytalanul, de ismét ajkait éreztem.

Megragadtam a tarkóját, és szorosan hozzápréseltem magam, miközben nyelvem befurakodott a szájába. Talán először kezdeményeztem így a csókot. Kicsit meg is lepődött, de nem tétlenkedett tovább. Olyan intenzitással folytatta az általam megkezdett műveletet, hogy beleszédültem. Eddig derekamon nyugvó keze felfedezőútra indult a hátamon, óvatosan simítva végig rajta, mintha porcelánból lennék. Aztán már kevésbé gyengéden folytatta. Lecsúsztatta kezeit a fenekemre, majd belemarkolt. Most már csókunk is vadabb volt, mintha létkérdés lenne. Nyelve vadul körözött az enyém körül, miközben szüntelenül a fenekemet markolászta. Végigsimítottam meztelen mellkasán, éreztem, hogy megremeg az érintésem alatt.

Véget kellett vetnem a dolognak, különben képesek vagyunk tovább menni, itt mindenki előtt. Lassan eltoltam magamtól, kelletlenül vette tudomásul, hogy vége. A többiek arcán, túlnyomó többségben a döbbenet uralkodott, mikor erőt vettem magamon és feléjük fordultam. Vagy két percig néma csöndben álldogáltunk ott Robbal, kínok kínjában. Legalábbis a magam részéről. Kellan mentette meg a helyzetet, vagy inkább idézett elő még kínosabb szituációt.
- Huh, ez…ez aztán ott volt srácok – tapsolt, mintha egy tökéletes színházi előadáson vett volna részt. – Nagyon meggyőző volt – vihogott.
- Igen, engem is meggyőzött – súgta a fülembe Rob, majd diadalittasan visszavonult a helyére. Köcsög – gondoltam magamban. És megint megkapta, amit akart… Kissé szégyenkezve én is visszaültem a helyemre, bár a játékhoz már semmi kedvem nem volt. Nem bírtam volna ki még egy ilyen kínos szituációt. Aztán Ash felpattant, hogy Ő már unja, majd rám mosolygott. Hiba, ismer, mint a rossz pénzt. Hálás voltam neki.

Mindenki visszarendeződött, és folytatódott a pia parti. Ash kihozott egy vodkás üveget, majd két kis pohárba töltött belőle. Az egyiket nekem, a másikat magának. Le is húztam, aztán még egyet és végül egy utolsót is. Egy újabb üveg sört vettem a kezembe, és leültem a csajok mellé.
- Ez nagyon nem volt szép – kezdtem rögtön pufogni, mikor Nikki mellé kerültem.
- Nem is arra ment ki – vigyorgott, mint a vadalma.
- Talán nem kedvelsz engem? – kérdeztem sértetten.
- Ezt meg miből gondolod? – szinte kidülledtek a szemei, annyira meglepte a kérdésem.
- Mert megszívattál – vágtam rá.
- Ugyan, ez inkább szívesség volt, majd te is rá fogsz jönni – közölte mindent tudóan, majd a fiúrészleg felé nézett. Éppen valamin nagyon vihogtak, de Rob nem szalasztott el egyetlen percet sem a bámulásomból. Tekintete valahogy mindig felém tévedt, és tagadni sem tudta volna, milyen elégedett az előbbi csókunk, vagyis főleg a reakcióm miatt.

- Ússzunk! – kelt fel Nikki, de majdnem vissza is huppant az első lépés megtétele után. Nos, az egyenest már nem igazán találta a csaj. Ash és én egyszerre kaptunk utána, de csak vihogva a medence felé rohant. Követtük, mivel egyikünk sem szerette volna, ha belefullad. Természetesen a kan részleg is kedvet kapott a csobbanáshoz, jobban mondva a mi vízbe dobálásunkhoz. Jackson futni kezdett Ash felé, a következő pillanatban már csak a víz csobbanását lehetett hallani.
- Azt hiszem Nikki után megyek – tekintgetett aggódva a vízbe Kellan, ahol Nikki próbált valami úszáshoz hasonló dolgot produkálni. Én jobbnak láttam lelépni, mielőtt még én is valamilyen csúnya támadás áldozata leszek. Lassan kezdtem hátrálni, de két méter után beleütköztem valamibe. Valamibe, aminek keze is volt, ami azonnal a csípőmre zárult.

- Menekülni szeretnél? – kérdezte kaján vigyorral, miután maga felé fordított.
- Terveztem – fintorogtam rá.
- Előlem úgysem menekülhetsz, szivi – egyik keze az arcomra simult, és fejemet egyre közelebb kezdte húzni a sajátjához.
- Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy most nem a vízbedobásra célzol – közöltem vele gúnyosan, miközben próbáltam hátrébb húzni a fejem.
- Természetesen arra értettem – tette az ártatlant. – Viszont, ha neked ilyen fordul meg a fejedben, nem tiszta a lelkiismereted – elégedett vigyorát legszívesebben a saját kezemmel tüntettem volna el.

- Ne próbáld meg rám fogni. Nem én akarlak minden öt percben az ágyamba cipelni – igyekeztem messzebb tolni magamtól, de nem hagyta, keze szorosabban fogott.
- Csak élvezem a rád gyakorolt hatásom – nevetett.
- Mégis, milyen hatásról beszélsz? – kérdeztem teljesen értetlenül, bár volt némi sejtésem arról, mire gondolhat.
- Szeretnéd, hogy megmutassam? – húzkodta a szemöldökét. – Milyen hülye kérdés! Persze, hogy szeretnéd – reagálni sem volt időm, mert ajkai a nyakamra tapadtak, én meg természetesen elárultam magam, ahogy kissé megremegtem tőle. Mosolyogva vált el tőlem, és fúrta tekintetét mélyen az enyémbe. – Például erről – mondta elégedetten, amire felelni nem nagyon tudtam. A francba, hogy mindig lebuktatom magam! Bár, ha tehetnék ellene, tuti nem ez lenne… - Most pedig megyünk úszni, kislány – még mindig a hatása alatt voltam, ezért ezeket a szavakat sem fogtam fel igazán.

Csak arra eszméltem, hogy a lábam alatt már nincs talaj. Hiába kapálóztam, Rob minden ütésem ellenére, sebesen haladt velem a medence felé. Óriási csobbanással értünk bele a vízbe, alig bírtam a felszínre nyomni magam.
- Köcsög – fröcsköltem képébe a vizet, mikor Ő is felbukkant.
- Miért vagy mindig ilyen morcos? Ez csak egy játék – nézett rám komolyan.
- Hát pont ez az, én nem akarok a mocskos kis „hogyan cipeljük a csajokat az ágyba” játékod része lenni! – fakadtam ki. Kissé talán meglepődött a kijelentésemen, bár már ezer féle képen a képébe vágtam, hogy nem leszek az egyik egy éjszakás kalandja.
- Ugyan Kristen..

- Nem. Elegem van ebből. Ha dugni akarsz, menj le egy kocsmába és szedd össze az első ribancot, aki az utadba kerül. Én nem erre vagyok – miután a mondandóm végére értem, szerette volna ott hagyni a még mindig meglepett Robot, de nem sikerült. Abban a pillanatban, hogy hátat fordítottam neki, visszarántott magához és minden hezitálás nélkül, száját az enyémhez nyomta.
- Ümm – nyögtem és eltoltam a fejét. – Hagyj már békén! – ez volt az első alkalom, hogy határozottan tudtam visszautasítani. Most is csak, mert tiszta ideg vagyok.
- Mégis meddig akarsz még ellenkezni? – kérdezte vigyorogva, majd ismét magához rántott, de még nem csókolt meg. Arca vészesen közel volt az enyémhez, lábaimat a csípője köré kulcsolta, szorosan tartva a fenekem alatt.

- Amíg fel nem adod – közöltem vele határozottan, mire csak még jobban elvigyorodott. Néhány másodpercig csak a szemembe bámult, a vigyor is eltűnt az arcáról, de tekintete fogva tartott. Nem tudtam elfordítani a fejem, kitépni magam karjai közül, konkrétan megkövültem. Ahogy szürkésék szeme, mélyen az enyémbe fúródott, lefagytam. Mintha megbabonázott volna. Most nem elégedettség vagy gúny volt a szemében, hanem valami más. Nem tudom mi, de ahelyett, hogy taszított volna, vonzott. Csak néztem, mint egy idióta, mellkasán tartott kezem is ernyedni kezdett, amit Ő ki is használt. Lassan felém kezdett hajolni, én meg már megint mit csináltam? Semmit! Vagyis de, felé kezdtem én is közelíteni a fejem, miközben kezeim körülkulcsolták a nyakát. Ez a pasi teljesen kikészít engem. Mióta ismerem, teljesen ki vagyok fordulva magamból, mindig teljesen a szavaimmal ellentétesen cselekedek. Hagytam, hogy ajkai megérintsék az enyémet, majd, hogy nyelvével szétfeszítse a szám.

Türelmetlenül markoltam vizes hajába, és húzódtam hozzá még közelebb. Lábammal szorosan préseltem magamhoz, csodálkozom, hogy még nem fulladt meg. Ujjai a csípőmön kőröztek, másik kezével még mindig a feneket simogatta. Furcsa remegésbe kezdett a gyomrom, egy józan gondolatom sem maradt, az érintései és vad csókja hatására. A köd teljesen ellepte az agyam, itt és most akartam őt. Izgatóan hozzádörgöltem ágyékom az övéhez, mire belenyögött a csókba.

Tudtam, hol vagyunk, mégis leszartam, nem érdekelt hányan vannak körülöttünk, csak, hogy megkapjam, amit akarok. Az egyik kezemmel lassan simítottam végig a mellkasát, és nem szándékoztam a kezemnek határt szabni. Mintha külön életet élne, ment egyre lejjebb, míg el nem érte Rob fürdőnadrágjának a szélét. Nem haboztam, ujjaim már indultak is alá, mikor hirtelen megszakította a csókot, és lefogta a kezem. Ez volt az a pont, mikor teljesen elveszítettem a fonalat, hát nem ezért könyörgött eddig?

- Ennyi elég! Most már bebizonyosodott, hogy ha úgy akarom, bármeddig elmehetek veled – közölte egy elégedett mosollyal. Tátott szájjal bámultam, és csak azt fogtam fel, hogy letesz az öléből és nevetve kimászik a medencéből. Ez a faszkalap, konkrétan most alázott meg, én meg egy szót sem bírtam kinyögni. Hogy lehettem akkora hülye, hogy egy percre is azt hittem, az állarc mögött, létezik valami más, emberi? Körbenéztem, hogy vajon hányan voltak szemtanúi a megalázásomnak, de szerencsére mindenkinek jobb dolga akadt. Kellan éppen Nikkit igyekezett a víz fölött tartani, Taylort sehol nem láttam, Ash és Jackson pedig szintén nem voltak a helyükön. Csak Robot fedeztem fel az asztalnál, ahogy elégedetten bámul engem, és magát törölgeti. Csak egyetlen dologra bírtam koncentrálni, az pedig a visszavágó volt. Ezt kamatostól kapja vissza, nem is akárhogy.

Igyekeztem lenyugtatni magam, és a bosszúhadjáraton kezdtem törni a fejem. Gonosz terv fogalmazódott meg bennem.
Kimásztam a medencéből, és lassan felé közeledtem. Most nem érdekelt a vigyora, sem az elégedett képe, csak mosolyogva oda léptem és elvettem egy sört az asztalról. Ahogy a számhoz érintettem és meghúztam, egy kicsi mellé is folyt, de nem törődtem vele. Tökéletes kezdet volt, ahogy a sör lassan végiggyöngyözött mellkasomon, lefolyva a melleim közé. Elvettem az üveget a szám elől, és Robra néztem, aki képtelen volt levenni a szemét a sör által bejárt útvonalon. Most már nem elégedetten, inkább vágyakozva szemlélt.
- Hozok még ki sört – mondtam neki, majd befelé indultam, különösen ügyelve arra, hogy a csípőm szexisen ringjon közben.

A konyhában tízig számoltam, és már meg is jelent az ajtóban. Kérdően ránéztem.
- Annyit úgy sem tudnál kihozni – dadogta, mire vigyorogva bólintottam. Egy szexi mozdulattal lehajoltam, hogy kiszedjem az üvegeket, és közben hátrapillantottam. Rob nagyot nyelt, ujjai pedig már elfehéredtek a pult szorításától. Nekem sem kellett több, még kijjebb dugtam a fenekem.

Éreztem, hogy közeledik, egész mögülem hallottam a halk zihálását, de a várt hatás elmaradt...