2. fejezet: Rossz benyomás

El sem hiszitek, mennyire örülök, hogy tetszik nektek! Gyorsan hoztam is a következő részt, amiben már beindulnak az események, vége a bevezetésnek.:D A következő fejezetet nem fogom ilyen hamar hozni, mert a végén elfogynak a tartalék részeim…:P Bocsi, de a főiskola mellett, nem mindig van időm írni, vagyis kell a tartalék, hogy mindig legyen, mit feltenni. Szóval, ezen a blogon az új fejezet, mindig kedden fog érkezni. Remélem, tetszeni fog ez a rész is!
Puszi, Lady


- Sa… sajnálom - dadogtam. – Öhm, azt hiszem le kéne…nem azt itt mégsem teheted! – körülnéztem, majd eszembe jutott a mentő ötlet. – Gyere – húztam magammal, egészen a női wc-ig. Ezt ki kell szedni a ki tudja milyen drága nadrágjából, mert nincs kedvem neki újat venni.
- Nem kell – próbált ellenkezni, mikor betuszkoltam a női wc-be.

- Még meg lehet menteni – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd letéptem egy adag kéztörlőt és elkezdtem vele dörzsölni a foltot. Rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Fogtam még egy adagot és bevizeztem, majd letérdeltem elé, és folytattam a műveletet. Hallottam, ahogy Rob felnyög, majd egy kéz zárult a csuklóm köré, mire megálltam a mozdulatban. Ekkor jöttem csak rá, mit is csinálok. Itt térkelek előtte, és dörzsölgetem a ... Vörös fejjel felegyenesedtem, de nem bírtam ránézni, annyira zavarban voltam.

- Direkt csináltad, igaz? – kérdezte hirtelen, amin nagyon meglepődtem. Egyrészt nem értettem miről beszél.
- Tessék? – néztem rá értetlenül, mire gúnyosan felnevetett. Ezt meg végképp nem tudtam mire vélni.
- Ugyan már, de be kell látnom jó csel volt. Bejött – időm sem volt felfogni a szavait, mert egy hírtelen rántással magához húzott, és ajkai már az enyémeken voltak. Igazából gondolkodni se volt időm, nyelve már az alsó ajkamat simította végig, bebocsátást kérve a számba. Én meg mint egy hülye picsa, olvadozva hagytam magam. Magamon kívül nyitottam szét ajkaimat, hogy nyelve felkutathassa az enyémet. Mintha valahol egész máshol lettem volna, a külvilág már nem is létezett számomra. Kezeimmel beletúrtam kócos hajába, mire még közelebb vont magához, és a fenekemen végigsimítva haladt a ruhám alja felé.

Szenvedélyes csókunkat megszakította, hogy nyakamon húzhassa végig nyelvét, amibe egész testem beleremegett. Ő tartott állva, a lábaim már rég felmondták a szolgálatot. Viszont, ahogy ajkait nem éreztem a sajátomon, a gondolatok bekúsztak az agyamba. Előbbi szavai most nyertek értelmet számomra. Ez azt hiszi…Mondjuk, most sem az ellenkezőjét bizonyítom. Ahogy ezt végig gondoltam, iszonyatos düh árasztott el. Én ugyan nem leszek az egyike azoknak a nőknek, akiket megdug. Minden erőmet összeszedve ellöktem magamtól és levegő után kapkodva a mosdó szélének támaszkodtam.

- Most mi van? – kérdezte értetlenül, és Ő is legalább annyira kapkodta a levegőt, mint én.
- Hogy- hogy mi van? Mégis mit képzelsz te magadról? – néztem rá elképedve. Egy perc alatt rendezte a vonásait és ismét egy „ki ha én nem” pillantást kaptam.
- Azt hittem élvezed – mondta, egy sejtelmes fél mosollyal.
- Tévedtél – vetettem oda neki, és már indultam is volna ki, de megalított.
- Most ennek mi értelme van? Könyörögjek? Megteszem, de megkönnyíthetnéd. A vége úgyis az lesz, hogy az ágyamban fogsz kikötni – közölte magabiztosan. Legszívesebben letöröltem volna a képéről, azt a vigyort.

- Nem, ebből nem eszel! Én nem leszek egy újabb trófea, engem nem cipelsz az ágyba, mint a többi üresfejű barbiet. Én nem olvadok el a mosolyodtól Pattinson, nálam ezzel nem mész semmire – vágtam a fejéhez kíméletlenül, mire már nem mosolygott annyira. Rezzenéstelen arccal hallgatott végig.
- Persze – mondta és közelebb lépett hozzám. – Akkor menj! – majd még egy lépést tett felém. Mozdulni sem bírtam, tökéletesen ellent mondva az előbbi szavaimnak. – Nem megy? – kérdezte elégedett vigyorral, és egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. Nem szólt többet, csak félresimította a hajam, és a fülembe suttogott. – Tudtam – ebben a pillanatban kellett volna ellöknöm magamtól, de nem ment.

Ahogy hűs lehelete a nyakamat csiklandozta, szinte teljesen elkábított. Keze finoman végigsimított a csípőm mentén. Szinte elszégyelltem magam halk nyögésem hallatán, amit a nyakam szívogatásával váltott ki belőlem. Vigyorogva találta meg ismét a számat, de csak egy kis puszira futotta, mert a következő pillanatban kinyílt az ajtó. Szétrebbentünk, de nem elég gyorsan, legalábbis a meglepett szempár ezt sugallta.
- Bocsi, ha megzavartam valamit – közölte gúnyosan Madison. Nem is én lettem volna, ha nem Ő nyit ránk.

- Épp ellenkezőleg – találtam meg végre a hangom. Akármilyen furcsa is, ebben a pillanatban hálás voltam neki. Mert ha most nem nyit ránk, ki tudja, mi történik. Vagyis tudom, valami olyan, amivel megalázom magam, és amit utána megbánok.
- Kristen… - hallottam még a hangját, de ekkor már fél lábbal kint voltam és nem is szándékoztam visszafordulni.
Villámsebességgel mentem vissza az asztalhoz és foglaltam el az előbbi helyemet. Szerencsére senkinek sem tűnt fel, hogy kicsivel tovább voltam távol, mint egy pia megvételéhez kellő idő. Korán hittem ezt. Ash egy pillanat múlva már mellettem is volt és miután átható tekintettel végignézett rajtam, a szavait sem bírta magában tartani.

- Hol a koktél? – kérdezte rögtön a legjobb dolgot.
- Kiöntöttem véletlenül – feleltem, és próbáltam minél semlegesebb hangot megütni. Aztán a pillantásom az asztal másik végére siklott, ugyanis a „csábító” visszatért. Csak egy pillanatra néztem rá, majd lehajtottam a fejem, és az egyik gyűrűmmel kezdtem babrálni. Ashley követte a tekintetem, majd ismét rám nézett, végül pedig egy szem kidüllesztéssel, azt hiszem levágta a helyzetet, de legalábbis kapizsgált valamit. Még vagy öt percig ülhettem ott a kezemet bámulva, mikor is Ash megszólalt.

- Ideje menni. Úúgy nézem, Nikkinek sem ártana egy fuvar – húzta el a száját. Odanéztem, és Nikki valóban nem volt túl jó színben. Ash felpattant és már rángatta is ki a szegény, semmit sem értő lányt. Felálltam, szépen elbúcsúztam mindenkitől, kivéve Robert Pattinsont. Neki csak egy odavetett „helló-t” köszöntem, és már követtem is kifelé a lányokat. Mind a hárman bemásztunk egy taxiba, majd Ash házáig meg sem álltunk. Nikki egész úton vihorászott. Legalább neki jó estéje volt – gondoltam. Mondjuk nekem sem volt rossz, mivel Rob elég jól…Kuss legyen, Kristen! – szóltam magamra. Azért talán mégsem kéne jónak neveznem valamit, amivel egyértelműen ki akartak használni.

Idő közben megérkeztünk, felkísértük Nikkit az egyik vendégszobába, majd Ashel kiültünk az erkélyre. Vittünk még egy- egy sört, és én rá is gyújtottam.
- Hogy érezted magad? – kérdezte egy idő után.
- Nagyon jól – végülis nem hazudtam. Tényleg jól éreztem magam, leszámítva néhány eseményt.
- Mit gondolsz a többiekről? – érdeklődött tovább.
- Aranyosak, főleg Nikki és Kellan. A többiekkel nem sokat beszéltem, sőt – motyogtam. Közben megint eszembe jutott, hogy egy valakire mégis több figyelmet fordítottam, de az sem igazán a beszélgetésről szólt.

- Igen, ők a legnyitottabbak – mosolygott.
- Meg Madison…nos azt hiszem Ő nem kedvel… - mondtam fintorogva.
- Áh, Ő ilyen – legyintett Ash, és már nyitotta a száját, hogy folytassa, de félbe lett szakítva.
- Lehet, de veled főleg azért ilyen, mert rájött, hogy potenciális veszélyt jelentesz számára – ülte le mellénk Nikki, aki úgy tűnt, mintha szín józan lenne. – Jót tett a zuhany – magyarázta, mikor észrevette döbbent arckifejezésünket.

- Ezt hogy érted? – kérdeztem meglepetten.
- Valószínűleg neki is feltűnt, hogy néz rád Rob – kuncogott, miközben meggyújtott egy cigit.
- Sehogy nem néz rám – vágtam rá, gondolkodás nélkül.
- Na, akkor csak neked nem tűnt fel – folytatta Nikki.
- Pedig mikor visszajöttél a mosdóból elég zaklatottnak tűntél. És Rob nadrágján a folt…Kristen, kit akarsz hülyének nézni? – bukott ki Ash. Számíthattam volna rá, hogy tökéletes megfigyelőképessége ma este sem hagyta cserben, mégis meglepett, ahogy összerakta a kockákat.
- Meg akart dugni. Ennyi – nyögtem ki.
- Hogy ez miért nem lep meg?! – sóhajtott Nikki.

- Mondta? – kérdezte Ash.
- Nem. Vagyis igen. Szóval egyértelműen azt várta, hogy elájulok tőle, mert Ő a nagy Robert Pattinson, aki előtt minden nő hagyat vágja magát. Aztán mikor közöltem vele, hogy nálam ez nem működik, eléggé meglepődött – emlékeztem vissza a mosdóban történtekre.
- Igen, nincs hozzászokva, hogy lekoppintják – helyeselt Nikki.
- Nem erről van szó. Kristen tetszik neki – erősködött a barátnőm.
- Egy menetre tetszenék neki – mondtam gúnyosan.
- Nem hiszem…Már a premieren is kérdezte, hogy ki vagy. Aztán, hogy van-e barátod…
- Persze, hogy lesz-e, aki beverje a képét – nevettem, mire Nikki is rákezdett.

- Fogjátok már be! – szólt ránk Ash. – Ismerem és lehet, hogy mindenkit megkaphat, de Ő sem boldog ettől. Olyat keres, akinek nem csak azért kell, mert napjainkban Ő a legjobb parti.
- Most tényleg őt véded? Én voltam ott, nálam próbálkozott – mondtam felháborodva.
- Nem védem, csak közlöm a tényeket – vetette oda sértetten.
- Mondjuk szerencsétlennek mióta befutott nem volt egy normális kapcsolata. Szerintem már azt sem tudja, hogy kell rendesen csajozni – gondolkodott el Nikki.
- Hát nem – bólintottam helyeslőleg.

- Neked tetszik! – fordult felém, félig döbbenten, félig pedig örömmel Ash.
- Nem! – ráztam a fejem azonnal.
- De! – vigyorgott, azzal az „engem nem versz át” fejjel.
- Ashley, nem! Ő csak egy beképzelt majom, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ – dühöngtem.
- Nem is ismered – nézett rám Ash hitetlenkedve.
- Nem? Miután ellöktem a mosdóban, tudod miket mondott? „Most ennek mi értelme van? Könyörögjek? Megteszem, de megkönnyíthetnéd. A vége úgyis az lesz, hogy az ágyamban fogsz kikötni” – idéztem vissza a szavait, szó szerint. – Na, ezek után nincs is kedvem megismerni! – gyújtottam egy újabb cigire.

- Mi történt pontosan? – találta meg végül a hangját Nikki.
- Véletlenül leöntöttem, aztán a mosdóban megpróbáltam kiszedni a foltot – erre Ash hangosan felnevetett, mivel Ő látta, hol volt az a folt. – Megcsókolt, és mikor ellöktem ezeket vágta a fejemhez. Végül pedig, mikor ismét rám mászott, ránk nyitott Madison – vázoltam nekik röviden a történteket.
- Ebből tényleg egy köcsögnek jöhetett le számodra, de hidd el, nem az! – kicsit kezdett már idegesíteni Ash folyamatos „védjük szegény Robit a gonosz Kristentől” fanatizmusa. Főleg, mert elvileg az én legjobb barátnőm.

- Idővel úgyis minden eldől – mosolygott Nikki. Már éppen akartam mondani, hogy nincs minek eldőlnie, mikor folytatta: - Most viszont fel kell hívnom a barátom, hogy még élek. Éppen Európában van a szüleinél – mondta bocsánatkérően, majd arrébb ment.
- Úgyis tudom, hogy tetszik neked – vigyorgott Ash, miközben beleivott a sörébe.
- Attól még egy hólyagnak tartom! – morogtam, hogy érezze, az, hogy bejön még nem minden. De azok a szemek és az érintése…még a gondolatba is beleborzongok. De ettől még utálom!
- Majd meglátod, hogy nem az – ilyen kitartó emberrel, mint Ash még életemben nem találkoztam. Neki aztán mondhatsz bármit, ha nem ért egyet, egyik fülén be, a másikon ki. Csak legyintettem, mire még szélesebb lett a vigyora.

- Én most lefekszem – nyomtam egy puszit az arcára. Éppen hogy csak felértem a szobába, már hallottam is, hogy ők is mennek aludni. Az ágyban még egyszer eszembe jutottak a mai nap történt dolgok, és ismét kirázott a hideg. Megint eldöntöttem, hogy még az elmékét is kitörlöm a mai találkozásnak. Egy ilyen beképzelt tuskóra, még csak emlékezni sem akarok.

Másnap reggel, a konyhában nagy meglepetés ért. A tegnapi halálán lévő Nikki már sehol sem volt. Ott álldogált a tűzhely mellett, teljes pompában és rántottát sütögetett. Én is ilyen másnapos szeretnék lenni – gondoltam magamban. Majd kicsattant a jókedvtől, az előző éjszak meg sem látszott rajta. Ha most másnapos lennék –ami szerencsére nem vagyok-, felmosóronggyal kéne összeszedni a padlóról. Amint a kis „konyhatündér” észrevett, vigyorogva felém fordult és elém tolt egy tányérral abból a csodából. Még egy plusz pont neki, amiért egy bögre kávét is kaptam.

Éppen a tegnap estén nevetgéltünk, mikor Ash is megérkezett. Az isteni illatok őt is felkeltették. Reggeli - vagy inkább tízórai- után Nikkinek dolga akadt, így én is jobbnak láttam haza indulni. Anya már így is ki lesz akadva.
- Akkor holnap este csajok! – ölelt meg Nikki engem, majd Asht.
- Mi lesz holnap este? – kérdeztem meglepetten. Eddig nem tudtam, hogy terveink vannak.
- Buli – felelte Nikki sejtelmesen, aztán már ott sem volt.
- Milyen buli? – faggattam tovább Asht.
- Nem tudom. Nikki szervez valami egy bárba – vont vállat, mintha egy teljesen mellékes kis részletet kérdeztem volna.

- Aham, és mikor akartál szólni? – érdeklődtem kissé felháborodva és utána iramodtam, mert már a konyhában volt.
- Most?! – nézett rám boci szemekkel.
- Ashley Green! Mond, hogy nem azt tervezted, hogy egy órával előtte felhívsz, mert akkor már úgysem mondom visszamondani, mert egy erőszakos kis liba vagy! – förmedtem rá, persze nem igazából.
- Ha nem lennél ilyen antiszociális, nekem sem kéne ilyen cselekhez folyamodnom! – meresztgetett rám kihívó tekintetet.

- Én nem is vagyok… na jó, talán egy kicsit, de akkor is! – morgolódtam.
- Kris, én szeretem, ha ott vagy velem. Nélküled nem buli a buli! Hiányzik a legjobb barátnőm – sóhajtotta, és ismét bevetette a boci szemeket.
- Jó, rendben elmegyek – mondtam cseppet sem nagy kedvel. – Ki lesz ott?
- Nem tudom, ezt a részt Nikki intézi – motyogta, miközben kiszürcsölte az utolsó csepp kávéját is a bögre aljáról. Valami azt súgta, azért sejti, de nem firtattam. Elszívtunk még egy cigit együtt, majd végre én is haza indultam.

Anya szokásához híven, éppen telefonon osztott valakit. Ha jól értettem valami, forgatókönyvvel kapcsolatos problémája volt. Nem is zavartam tovább felvonultam a szobámba, hogy elfoglaltam magam valamivel. Ez jelen pillanatban a netezés volt. Viszont gyorsan elegem lett, mikor minden oldalon elégedett Pattinson feje köszönt vissza. Éppen elég volt belőle annyi, amennyit tegnap este kapni volt szerencsém…