8. fejezet: Esély

Na, itt is hoztam a következő fejezetet. Mit is mondjak? Nem tudok semmit, szóval inkább olvassátok:) Ja, de mégis valami. Ezt a fejezetet Nikkymnek ajánlanám, hogy miért…hát mert csak!:D Ő tudni fogja!:P;)
Puszi, Lady

A belső hang azt mondja, hogy ideje leállni, és visszatérni a biztoshoz… Hogy mi a biztos? Az a Rob, aki a tesójának az összes barátnőjét meghúzza, majd reggel egy szó, és mindenféle érzelem nélkül képes tovább állni. Azt tenni, amit Kristennel nem tudnék, tőle nem tudnék így lelépni. Őt nézném, ahogy alszik, megvárnám még felébred, hogy lássam a mosolyát.
Ezzel kell leállnom, megijeszt, amivé válni kezdek, ha rá gondolok, ha mellette vagyok. Egy idiótává. Ő is csak egy csaj a sok közül, aki kivételesen nem lesz az enyém. Ennyi, majd túlteszem rajta magam. Sok ribanc van még a földön, akik boldogan tesznek eleget a vágyaimnak. Kristen pedig…Ő meg… ezentúl nem fog érdekelni, mintha nem is létezne. Mostantól csak Ash barátnőjeként gondolok rá.

- Hát itt vagy – zökkentett ki a gondolataim közül Jack hangja. Aggódva tekintettem a lábaim közé, de szerencsére már semmi nyoma nem volt a vágyamnak, Kristen után. Helyes, ahogy ez elmúlt, az érdeklődésem is szerte fog foszlani iránta.
- Ja – nyögtem, miközben barátom helyet foglalt mellettem.
- Gyors volt – jegyezte meg halkan, mire azonnal, morogva fordultam felé.
- Nem történt meg – közöltem vele idegesen, válaszként pedig csak egy meglepett pillantást kaptam. – Pont a lényeg előtt sikerült beállítanotok – tettem még hozzá, cseppet sem kedvesen.
- Attól még folytathattátok volna…

- Nem, mert itt hagyott! – lehettem volna kedvesebb is, de most nem volt kedvem ezen fáradozni. Pedig Jack a barátom volt, nagyon jó barátom.
- Ez már nem az első alkalom, hogy lekoptat. Ideje lenne elfelejtened. Ő nem az a fajta lány, akikhez szokva vagy – okoskodott tovább, amivel most már kiverte nálam a biztosítékot.
- Csak megjátssza! Minden nő ugyan olyan – idegesen arrébb vágtam a széket, és ugyan azzal a lendülettel haladtam tovább a kert felé.
Szükségem volt egy cigire, ami lenyugtat. Mire kiértem, és megláttam Kristen, amint Ashel beszélget az asztalnál. Még idegesebb lettem. Egyrészt tőle, másrészt mert a cigim nem tudtam volna anélkül megszerezni, hogy ne kelljen oda mennem hozzájuk. Tétován álltam az ajtóban egy pár percig, aztán megjelent Kellan. Isten, mégiscsak szeret engem.
- Itt van nálad a cigid? – kérdeztem, mikor mellém ért.
- Ja. – Elővette a zsebéből, és a kezembe nyomta.
- Kösz – mondtam. Gyorsan kivettem egy szálat és meggyújtottam. – Nikki alszik? – kezdtem bele egy témába, hogy ne csak álljunk egymás mellett, mint két fasz.

- Igen, de mindjárt visszamegyek hozzá, csak eljöttem kicsit kiszellőztetni a fejem – felelte mosolyogva. Láttam rajta, hogy valami bántja, ezért rá is kérdeztem.
- Mi van veletek, öreg? – érdeklődtem.
- Fogalmam sincs. Egyik pillanatban olyan, mintha akarnak valamit, aztán meg… nem tudom. Ráadásul ott a pasija is, de nem úgy viselkedik, mintha lenne neki – jegyezte meg fintorogva. Erre nem nagyon volt válaszom, Nikki egyike azoknak a nőknek, akik számomra rejtélyesek. Tényleg van egy pasija, de Kellanal úgy viselkedik, mintha a kutyája lenne, az orránál fogva vezeti. Főleg ha részeg, akkor indul be csak igazán.

- Nikkitől ne várj normális viselkedést. Egy józan pillanatában kéne elbeszélgetned vele, hátha akkor juttok valamire – mondtam neki, jobb tanács híján.
- Valóban azt kéne. Na, megyek vissza. Jó éjt, tesó – bokszolt vállon, majd visszament Nikkihez. Én is az utolsó slukkoknál tartottam a cigimben, mikor Jack elhaladt mellettem, egyenesen a lányok felé tartva.
Villámsebesen kezdtem kisajtolni a maradékot a kezemben tartott méregből, mikor Kristen felém indult. Legszívesebben bemenekültem volna, de az kicsit sem lenne feltűnő…
- Rob… - állt meg előttem tétován.
- Tehetek érted valamit, Kristen? – kérdeztem gúnyosan, miközben elnyomtam a cigit. Kicsit meglepődött, de csak elgondolkodva folytatta.
- Most nagyon haragszol rám? – inkább hangzott kijelentésnek, mintsem kérdésnek, én mégis válaszoltam.

- Dehogy Kristen, ugyan miért haragudnék? Mert folyamatosan felhúzol, majd otthagysz? Ez nem egy olyan dolog, amiért egy normális ember haragszik – közöltem vele idegesen, pedig a cigitől már olyan jól lenyugodtam.
- Jó lenne, ha engem is megértenél. Mióta megismertelek, máson sem igyekszel, csak folyamatosan leteperni. Semmilyen más érdeklődést nem mutatsz az irányomba – fakadt ki Ő is.
- Mégis mit vársz tőlem? – kérdeztem tőle, kicsit higgadtabban.
- Én…azt hiszem…semmit – felelte tétován.

- Helyes – mondtam neki, amitől ismét meghökkent.
- Helyes? – kérdezett vissza értetlenül.
- Igen. Nekem nem való kapcsolat. Ha te erre vágysz, rossz ajtón kopogtatsz – feleltem neki, jobb ha tudja, mire is számíthat.
- Csak…hagyjuk – erőltetett az arcára egy halvány mosolyt, majd sarkon fordult.
A rosszabbik felem azt mondta, most nagy idiótaságot tettem. Esélyem lett volna megkapni, amit akarok, csak pár bíztató szót kellett volna kinyögnöm. A másik felem viszont helyesnek ítélte a viselkedésem. Megígértem magamnak, hogy nem foglalkozom vele többé, hagyom, had élje az életét, mint az ostromom előtt.

Úgy döntöttem, inkább kipihenem a mai napot, ezért megkérdeztem Asht, hogy melyik vendégszobát szánta nekem. Bedobáltam a cuccaimat, elmentem lezuhanyozni, és ezután vissza a szobába, hogy eltegyem magam holnapra.

A szívem kihagyott egy ütemet, és a levegő vétel sem ment a természetes módon, amint beléptem. Mindez egy személynek volt köszönhető, akit az ágyamon pillantottam meg, a belépésemmel egy időben. Egy kis bugyi volt rajta, trikó fedte a felsőtestét, és mintha mindez még nem lett volna elég, hogy az alsó tájékomon máris a feszítő érzés vegye át az uralmat, szexi pózban, háton, félig könyökölve nézett fel rám. Azt sem tudtam mit mondjak, csak bámultam megkövülve, akár egy díjnyertes idióta. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.

- Szia – suttogta felém, arcán édes mosollyal. Kétszer is kinyitottam a szám, hogy valamit feleljek, de hangot nem sikerült kisajtolni magamból. Kristen már nem volt ilyen tétova, a mit is keres itt kérdésre, hamar választ kaptam, mikor lemászva az ágyról, felém kezdett közeledni. Még mindig nem mozdultam. Kíváncsi szemei, egy centiről fúródtak az enyémbe, mialatt vékony ujjaival végigsimított az arcomon. A lélegzetem egyre szaporább lett, ahogy kezével nem állt meg az állam vonalán, hanem a zuhanyzás után, még mindig feledetlenül hagyott felsőtestemen kezdett kőrözni.

- Miért vagy ennyire megszeppenve? - kissé lábujjhegyre állt, és közvetlenül a fülembe susogott, mámorítóan édes hangon. Ezután nyelve végigízlelt, egészen a nyakam tövétől, hogy végül a fülcimpámba haraphasson. Felnyögtem. Kristen mosolyogva húzódott kicsit hátrébb a fejével, és kutatta az arcomon átsuhanó érzelmeket.
- Nem tudom – sóhajtottam valóban megszeppenve, a tekintetét gondosan kerülve.
- Segítek feloldódni – elkapta a kezem, én pedig magamon kívül engedtem a csábításnak, a hatalmas francia ágy felé.
Kristen leültetett rá, és egy teljesen új oldalát megmutatva ezzel, helyet foglalt az ölemben. Kezeim automatikusan simultak a combjára. Különös volt a helyzet, most Ő készült leteperni engem, ha jól értelmeztem a dolgot, pedig fordítva szokott lenni. Ráadásul, nemrég a kertben elég egyértelművé tettem neki, hogy ne számítson semmire. Most mégis itt van, kezdeményez, akar engem. Hiába fogadtam meg, hogy békén hagyom, így más volt a helyzet. Ő pedig nyomatékosította a szándékát.
- Nem akarsz megcsókolni? – kérdezte felvont szemöldökkel, mikor megelégelte, hogy még mindig csak bámulok, mint borjú az újkapura.
- Minden vágyam – feleltem neki, miközben egyik kezem a tarkójára siklott, és magamhoz rántottam a fejét.
Ajkaink természetesen simultak össze, akárcsak a testünk. Apró szikrák pattogtak köztünk, miközben ajkai lassan szétnyíltak, nyelvemet csalogatva. Egyik kezével a hajamban turkált, míg a másikkal a mellkasomat térképezte fel, újra és újra. Eddig sem volt visszaút, de végkép akkor vesztettem el a józaneszem, mikor csípője megindult, és lágy ritmusban ringani kezdett rajtam. A vágyam visszafoghatatlan mértéket öltött, ahogy tüzelő ágyékomnak dörgölte magát. Egyetlen mozdulattal leszedtem róla a felsőjét, majd szépen lassan – kiélvezve a látottakat- végigpásztáztam kívánatos testét. A szívem még hevesebben kezdett verni, és egyre jobban kívántam – ha ez még lehetséges-, ahogy végre teljes valójában láthattam, póló nélkül. Fájdalmasan tökéletes volt. Kissé zihálva várta a folytatást, de nem akartam elsietni semmit.
Elsőként egyik kezem végighúztam a két melle között, egészen a hasa aljáig, utána ezt az utat a nyelvem is bejárta. Mellkasát teljesen nekem feszítette, és édesen sóhajtozott, ami azonnal nyögésbe fulladt, ahogy ajkaim rátapadtak egyik mellére. A bőre olyan volt, mint a selyem, eszem ágában sem volt szabadon engedni, fogságba ejtett testrészét. Ő azonban máskép gondolta. Egy határozott mozdulattal ellökött az ágyon, és fölém mászva megint az ajkaimra vetette magát. Kezem tovább kalandozott rajta, csókunk pedig szenvedélytől izzott. Olyan volt, mintha egy álomba csöppentem volna, el sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik, és még mindig nem értettem az okát. Kristen karcsú keze egyre lejjebb merészkedett a testemen. Nem csak én nyögtem bele a csókba, mikor a bokszeremben rátalált, igen csak egy helyen összpontosult vágyódásomra.
Élvezettel szakadt el ajkaimtól, és kezdte vizsgálni az arcomat, miközben keze is megindult. Lágyan simított végig rajtam újra és újra, hol gyorsabban, hol lassabban. Nyögéseim sem bírtam visszatartani, még többet akartam. Remélni sem mertem volna, hogy Ő is hajlandó ennél tovább menni, de fél perc múlva ismét meglepett. A mellkasomat végigcsókolva, és melleivel végigkarcolva haladt egyre lejjebb; zihálva élveztem az érzést. Az alsónadrágomat egyszerűen lejjebb húzta, és már nem csak a kezét érezhettem szüntelenül lüktető vágyamon. Forró nyelvét először csak végighúzta rajta, amit megismételt még párszor. A torkomból hangos morgások szakadtak fel, ujjaim elfehéredtek a lepedő görcsös szorításától. Nem mertem oda nézni, féltem, hogy csak a látványtól azonnal elsülnék.
Kristen folytatta a műveletet, és lassan teljesen eltűntem a szájában. Az érzés leírhatatlan volt, az, hogy Ő csinálta, több volt mindennél, amit valaha is kívánhatnék. Néha Kristen is halkan felnyögött, vagyis Ő is élvezi, ezek a hangok csak tetézték az élvezetet számomra is. Mégis felkönyököltem, nem csak érezni, látni is akartam, ahogy ajkai körbe fonnak. Kristen is éppen engem figyelt, miközben egyre gyorsabb ritmusban mozgatta a fejét. Egy percre teljesen kiengedett a szájából, és csábosan rám mosolygott, majd olyan élvezettel cuppant rám újra, hogy a gyomrom is beleremegett. Éreztem, hogy már nem sokáig bírom, de Kristennek esze ágában sem volt megállni. Időközben a zavaró hajtincseket hátra simítottam, így jobban láttam az arcát, és elengedtem magam. Éreztem, ahogy a testem görcsbe rándul, és az utolsó mozdulatánál, a szájába lövelltem. Ernyedten figyeltem, ahogy még kicsit végignyalogat, majd zihálva dőltem a párnák közé, vele együtt.

Még most sem fogtam fel, ami történt, egyszerűen nem bírtam, képtelenség volt. Kristen adott egy csókot a számra, majd mellém heveredett, és ujjai a mellkasomon kőröztek. Olyan természetellenes volt a dolog, nem értettem, miért tette. Eddig minden erejével tiltakozott, most meg, gondolkodás nélkül – sőt, Ő kezdeményezett!- elégített ki. Olyan érzésem volt, mintha az remélné, hogy csak sértettségemben mondtam azt, a ház előtt. Vagy, hogy megváltoztathat…

- Eleget pihentél, nagyfiú? – kérdezte közelebb kúszva hozzám, egy angyali mosollyal az arcán. Válaszra időm sem volt, mert egyből a mellkasomra húzta magát, és csókolni kezdett. Keze ismét férfiasságom felé tartottak, de lefogtam. Megszakította a csókot, és értetlenül szemlélte az arcom, magyarázatot várva…