7. fejezet: Majdnem...

Meghoztam. Még jó, hogy feljöttem, hogy körül nézzek, mert teljesen elfelejtettem, hogy ma frisselnem kell!:D Na, olvassatok.
Puszi, Lady


Csalódottan egyenesedtem fel, kiszedve a söröket, mire megpillantottam a pult előtt, citromot vágni.
- Mit csinálsz? – kérdeztem unottan, érezve a veszteséget.
- A sörhöz – makogta feszülten, amiből leesett, hogy még nagyon nincs vége. Sőt..
Fogtam magam, és mellé lépve lefogtam a kezét.
- Még a végén megvágod magad – mondtam neki, és beálltam elé. Nagyon közel voltunk egymáshoz, centiken múlott, hogy a testünk nem ér össze. Valamiféle bizsergés futott végig a gerincem mentén, gondolom a közelségétől. – Ilyen állapotban, veszélyes a késsel játszani – nevettem, mire megragadta a csípőm, és magához préselte.

- Ilyen állapotban? Ez csak miattad van – dörzsölte hozzám, izgatottságáról bizonyítékot szolgáltató ágyékát.
- Én erről nem tehetek – alig bírtam visszatartani az ismét feltörni készülő nevetésem, de inkább a citromvágásra koncentráltam. Vagyis koncentráltam volna, de a kés hirtelen eltűnt a kezemből. Rob idegesen hajította a mosogatóba, és fordított maga felé. Nem volt időm sem meglepődni, de még ellenkezi sem, mert ajkai már hevesen tépték az enyémet. Igazából nem is volt kedvem most lerázni, hiszen a terv pont ez volt, ezt akartam elérni.

Szorosan hozzápréseltem magam, és izgatottan vártam a folytatást. Rob elsőre csak a bikini felsőn keresztül szorította kezeit a mellemre, majd elhúzva a kis anyagdarabot az útból, ajkaival kezdett kényeztetni. Izgató köröket írt le nyelvével a mellbimbóim körül, majd a fogai közé véve, harapdálni és szívogatni kezdte. Körmeimmel a mellkasát kaparásztam, miközben árulkodó nyögéseim egyre csak sűrűsödtek. Rob élvezettel tért vissza ajkaimra, miközben ujjai lejjebb merészkedtek. A lélegzetem is elakadt, mikor ujjai a bikini alsón keresztül kezdtek simogatni, a saját nevem is elfelejtettem. A saját csapdámba estem bele, megleckéztetni akartam, de a tervem helyett, most önkívületi állapotban, mint egy utolsó kurva élvezem a kényeztetését.

Nyöszörögve hagytam, hogy egyre izgatóbban simogasson, miközben ajaki a nyakamat szívogatták. Egy merészebb lépésre szánta el magát, és a bugyim szélét kezdte kutatni, ujjai becsúsztak alá. Szemérmetlenül nyögtem fel, mire elégedett tekintetét az enyémbe fúrta.
- Nem gondoltam, hogy ennyire felizgattalak már most – nevetett, miközben ujjai megálltak.
- Neh…ne hagyd abba – nyögtem, és szemeim könyörögve az övébe fúrtam. Ha ebben a pillanatban itt hagy, én belehalok. És ezt Ő is pontosan tudja, érzi. Nála volt az pont. Válasz helyett, inkább megcsókolt, és egy ujját belém fúrta. Azt hittem ott szédülök le a pultról, hangos sikolyom pedig elnyelte a szája. Nem bírtam magammal, és fejemet a vállába fúrva igyekeztem kicsit visszafogni magam. Rob ujja ritmusosan kergetett az őrületbe, én pedig a nyakába harapva próbáltam levezetni valahol, a bennem felgyülemlett feszültséget.

Már semmit sem érzékeltem rajta kívül, a szemem előtt minden elhomályosult és a testem átadta magát a Rob által kínált élvezetnek. Percek múlva a testem remegve borult az övére, miközben hangos sikolyom a konyha falai között visszhangzott. Ujját kihúzta belőlem, és a bugyimból is, majd kicsit közelebb vont magához. Még mindig fulladozva bújtam a karjai közé, szorosan. Egyre inkább lüktető vágya keményen a lábaim közé nyomódott, amivel - hiába lettem kielégítve néhány perce-, ismét fellobbant bennem a vágy, de most mást akartam. Alig ismertem magamra, eddig minden porcikámmal küzdöttem a dolog ellen, ellene, most meg remegve akarom Őt. Most már semmi nem számított, csak a vágy vezérelt. Eltoltam magamtól, de még mielőtt megijedni ideje lett volna, leugrottam a pultról és egy székbe nyomtam. Az ölébe ültem, pont rá a nagyfiúra, és egy csók közben, érzéki ritmusba kezdtem a csípőmmel. Belenyögött a csókba, és kezei szorosan a csípőmre kulcsolódtak.

Nem akartam tovább húzni sem Őt, sem magamat, ezért minden hezitálás nélkül félrehúztam a bikini alsóm, majd feljebb toltam a csípőm, hogy hozzáférjek az alsónadrágjához. Türelmetlenül nyúltam a széléhez, hogy végre kiszabadítsam belőle, mialatt ajkai a nyakamat kényeztették, keze pedig a fenekemet markolászta, elégedett sóhajok közepette. Éppen elértem volna a célom, mikor hangos nevetés hallatszott a folyosóról, és egyenesen erre közeledett a hang.
Zihálva, ijedten Robra kaptam a tekintetem, aki úgy tűnt semmit nem ért az egészből, mert keze a nyakamra siklott, és az ajkaira rántott.
- Rob… - toltam el a fejét. – Te nem hallottad? – kérdeztem kétségbeesve.

- Mih…Micsodát? – zihálta, de már ismét a nyakamon járt, keze pedig segíteni készület az enyémnek, saját maga kiszabadításában.
- Valaki jön.
- Leszarom. Akarlak, most! – nyögte, de már válaszolni nem volt időm, ugyanis Ash nevetése közvetlenül az ajtóból jött. De csak egy pillanatra, majd mire oda kaptam a fejem, már nem nevetett, hanem megdöbbenve nézett, Jacksonnal karöltve.
- Oh bocsi, mi már itt sem vagyunk – kezdet mosolyogva kifelé hátrálni a két jómadár, de megtorpant. – Vagyis, jaj…öö…kivinném, amiért jöttem – szaladt be a konyhába, miközben Rob gyilkos pillantásokkal bombázta.

Nekem addigra már minden kedvem elment az egésztől, és az is eszembe jutott, hogy talán ez egy jel. Ha így közbe jött valami, az csak rossz ómen lehet, talán nem kéne hagyom magam. Elkezdtem felemelkedni Robról, aki morogva nyomott vissza, de nem hagytam magam.
- Engedj el – kértem suttogva, majd fél percig csak a szemébe bámultam. Azt hittem a képembe röhög, felbasz a konyhapultra és…, de nem. Ugyan kínlódva, de elengedte a csípőm, és sóhajtva hátra vetette a fejét. Megvártam még a többiek kimennek, és csak azután keltem fel ténylegesesen az öléből. – Ne haragudj, de ez…
- Menj el, Kristen! – utasított zord, érzelem mentes hangom, amitől összerezzentem. Én is akartam, vagyis nem tudom. Már semmit sem tudok, ez mégis szíven ütött.
Nem néztem rá, csak engedelmesen kislattyogtam a konyhából, miközben visszarendeztem a fürdőruhám, az eredeti állapotba.

A kertig meg sem álltam, ahol a parti már a tetőfokára hágott. Ash és Jackson éppen valamin nagyon nevettek, miközben a kezükben lévő sört iszogatták. Ahogy a medence partjára néztem, már értettem, mi a jókedv forrása. Kellan egy balett táncost megszégyenítő mozdulatokkal igyekezett Nikkit – aki még mindig erős alkohol befolyás alatt állt –, két lábon tartani. A nap már lement, és a sötétség kezdte átvenni az uralmat az égen. Odasétáltam a többiek mellé, hogy én is kivegyem a részem a nevetésből. Ash csak egy mindentudó pillantással végigmért, de nem kérdezett semmit. Én tudtam, hogy ennek még meglesz a böjtje.
- Felviszem, és lefektetem – húzta oda Kellan, az éppen énekelgető Nikkit.
- Ejnye nagyfiú, micsoda elképzeléseid vannak – vigyorgott Nikki, pedig abban is kételkedtem, hogy kettőig ellát, nemhogy felfogja a szavak értelmét. Kellan csak a szemét forgatta, és Nikkit maga előtt tolva a ház felé tartott.

- Már megint Kell-re maradt a bébiszitter szerep – jegyezte meg Jack, majd közölte, hogy bemegy a mosdóba. Nem tettem szóvá, pedig biztos voltam benne, hogy Robot megy megnézni. Leültem Ash mellé, aki szó nélkül egy sört nyomott a kezembe. Vártam, hogy kérdezzen, de meglepett. Már két cigit is elszívtam, mire én voltam az, aki nem bírta tovább.
- Hogy-hogy nem rohamozol meg a kérdéseiddel? – érdeklődtem.
- Majd elmondod, ha akarod – vont vállat, és még egy mosolyt is megeresztett felém.
- És ha nem akarom? – tudakoltam.
- Akkor nem – ismét rám mosolygott.

- Mi van veled? Normális esetben már a részletek kivesézésénél tartanál – rivalltam rá, de nem tudom, mi ütött belém. Ha kérdezne, biztos azért ugatnám le, most meg azért vagyok ideges, mert nem érdeklődik. Talán csak ki akartam beszélni magamból.
- Nekem ez már túl bonyolult, Kristen. Ahogy a konyhában elnéztelek benneteket, esküdni mertem volna, hogy holnap reggelig nem is látlak. Aztán pár perc múlva megjelensz – jött ki belőle mégis, majd nagyot kortyolt a söréből.
- Már nem sok választott el attól, hogy egy egyéjszakás kis lotyó legyek, de szerencsére megzavartatok – magyaráztam.
- Nem értem, hogy miért tartod szerencsének – rázta a fejét. – Ha majdnem megtörtént, az azt jelenti, hogy akartad. Amit akarsz, nem lehet rossz.

- Nem lehet? Mindennap mással fekszik le, én is csak egy újabb vonal lennék a füzetkéjében. Miért akar engem, mikor bárkit megkaphat? – kérdeztem teljesen kikelve magamból.
- Nem látsz messzebb az orrodnál, drágám. Most mondtad ki a lényeget…Valóban bárkit megkaphat, de Ő téged akar. Ez jelent valamit – győzködött.
- Igen, annyit, hogy idegesíti, hogy van egy olyan nő ezen a kibaszott bolygón, aki nem teszi szét neki a lábát – morogtam. Ez nem volt teljesen igaz, mert nem sokon múlt, hogy én is beálljak a sorba.

- Lehet…de az is lehet, hogy nem. Én pedig a második lehetőségre voksolok – közölte, mire én is kicsit elgondolkodtam. Mi van, ha igaza van? Várjunk csak, mi van akkor? Én nem akarok semmit egy ilyen csélcsap, kétes múltú pasitól. Szinte látom magam előtt, ahogy otthon várom, és azon jár a fejem, hogy valóban a haverjaival van-e, ahogy mondta, vagy éppen egy nőt húz, valamelyik hotelban. Köszönöm, de ebből én nem kérek. Inkább keresek magamnak egy pasit, aki biztonságot képes nyújtani. Az, hogy vonzz, jobban, mint eddig bárki egy dolog, attól még nem kell fejvesztve belerohanni a végzetembe. Én nem az a fajta ember vagyok, aki elviseli a bizonytalanságot, márpedig ez Robbal együtt járna. Már azt hittem tudom mi a jó nekem, mikor Ash ismét beszélni kezdett.

Robert

Gondolj valami másra – utasítottam magam, már vagy huszadjára mióta Kristen itt hagyott a konyhában, kielégületlenül. Hiába próbáltam már vagy öt perce lehűteni magam, még mindig kő kemény voltam odalent. Ő megkapta amit akart, még most is beleborzongok, ahogy eszembe jut, hogy remegett a karjaim között. Ahogy gyönge teste az enyémnek feszül, élvezetének hangjai, amik abban a pillanatban csak nekem szóltak. Már az is élmény volt, hogy ujjaim játszattak benne, azon a helyen, amit más testrészem szeretett volna kitölteni. Hiába, nem először utasít vissza, de ilyen sokáig még sosem jutottunk. Mindig koppanok, de még ez sem tántorít el tőle, minden porcikám érte kiált.

Hogy képes egy nő ekkora hatást gyakorolni rám? Rám, aki bárkit, bármikor megkaphat. Ő miért nem esik össze, mikor rámosolygok, miért nem vágja hanyatt magát egyetlen szavamtól, mint, ahogy a többi nő szokta? Más…ez az egyetlen magyarázat, de miért? Valami legbelül azt súgta, hogy már nem tartana sokáig megtörni az ellenállást, ahogy azt a mai dolog is bizonyította. Mégis belefáradtam.

Belefáradtam abba, hogy hajtsak valamit, ami ennyire bizonytalan. Annak is tudatában voltam, hogy Ő ennél többet érdemel. Többet, mint egy éjszakát, viszont én mást nem tudok adni. Nem akarok adni. Ez vagyok én, ilyenné tett az élet, amit kaptam, ennyit tudok nyújtani. Itt az ideje, hogy lemondjak róla. Róla, aki az első pillanattól kezdve szinte mágnesként vonzz, aki eddig nem ismert érzelmeket ébreszt bennem. A belső hang azt mondja, hogy ideje leállni, és visszatérni a biztoshoz…