18. fejezet: Meleg helyzet

Akkor kezdem azzal, hogy bocsi. Konkrétan elfelejtettem tegnap feltenni a fejezetet, kiment a fejemből, hogy kedd van. Kicsit másfelé jár az agyam mostanság. Éppen ezért át sem néztem most, szóval elnézést a hibákért. Jó olvasást kívánok hozzá.
Tetszik a kép? :D Sorry, de muszáj volt…
Puszi, Lady


- Mit csináljunk? – kérdezte Rob suttogva, miközben még mindig megfagyva álltam a karjai közt. Gyorsan kellett kitalálnom valamit.
- Menj a fürdőbe – bontakoztam ki az öleléséből, és elkezdtem a háló felé tolni.
- Mi? – értetlenkedett.
- Gyerünk már, majd kitalálok valamit. – Pont időben sikerült betolnom, majd visszarohanni a nappaliba. Az egész olyan lassúnak tűnt, pedig nem volt több néhány másodpercnél.
- Szívem, azt hittem lefeküdtél – kérdezte Garrett, amint belépett és engem észrevett az ajtó közelében.

- Most készültem – motyogtam zavartan. – Azt hittem maradsz még.
- Meg akartalak nézni, aggódtam. Jól vagy? Hozzak valamit? – érdeklődött, miközben közelebb lépett. Ebben a pillanatban remek ötletem támadt.
- Nem túl jól. Nagyon fáj a fejem – sóhajtottam gyengén. – Átmennél Ashlyehez? Nála van gyógyszer – kértem.
- Persze, egy perc és itt vagyok – mondta, és már nyitotta is az ajtót. Fellélegeztem, hogy megúsztam a lebukást. Nem is kellett szólnom Robnak, egy percen belül mellettem termett.

- Gyorsan menj – kezdtem kifelé tolni.
- Búcsúcsók? – kérdezte mosolyogva.
- Rob… - kezdtem, de olyan fejjel nézett, hogy biztos voltam benne, addig nem mozdul innen, még meg nem kapja. Közelebb léptem hozzá, és számat az övére nyomva egy gyorsa puszit akartam adni, de nem úgy sült el, ahogy én gondoltam. Magához rántott, és miközben nyelve utat tört magának, erősen magához szorított. Aztán elengedett.
- Jó éjt, szépségem – simított végig az arcomon, majd kilépett a szobából. Levegő után kapkodva léptem a kanapéhoz, miközben a számat simogattam, ahol az előbb még Rob ajkai voltak.

Túlságosan ragaszkodom hozzá, ugyan annyira nem akarom őt elhagyni, mint Garrettet. Ez így még nehezebb volt. Most már egyáltalán nm voltam száz százalékig biztos abban, hogy Garrettel akarok maradni.
Fél perc múlva nyílt az ajtó, és Garrett a kezembe adta a gyógyszert. Megköszöntem, bevonultam a fürdőbe, hogy úgy tűnjön, beveszem. Aztán egy jóéjt puszit adtam Garrettnek, és lefeküdtem. Ő még lezuhanyozott, de mire visszajött, én már aludtam.
Másnap már forgatnom kellett menni, és mivel Garrettnek is, együtt érkeztünk.

Este éppen készültem átmenni Ashlyehez, mikor Garrett egy pillanatra még feltartott.
- Kérdezhetek valamit? – fordult felém.
- Persze – mondtam.
- Volt valami Rob, és közted? – kérdezte teljesen fesztelenül. Én egy pillanatra megdermedtem, majd mosolyogva újra ránéztem.
- Miért kérdezed ezt? – érdeklődtem gyanakodva, és félve. Ugyanakkor igyekeztem nyugodt és szenvtelennek tűnni.
- Nem számonkérés, vagy ilyesmi – mondta gyorsan, mire kicsit megnyugodtam. – Csak már többször láttalak titeket együtt, úgy értem egy társaságban, és olyan furcsák vagytok. Minta zavarban lennétek a másik jelentében, te is sokkal feszültebb vagy olyankor – vázolta a benne kialakult képet. Őszintének kell lennem, tudtam jól.

- Mikor megismertem, próbáltunk közeledni egymáshoz, de rövidúton kiderült, hogy nem vagyunk összevalóak. Ennyi – hadartam.
- Akkor már értem, miért néz így rád – elmélkedett, amivel nagyon is felkeltette az érdeklődésem.
- Ezt, hogy érted? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Az egyértelmű, hogy tetszel neki, hiszen kinek ne tetszenél – nézett végig rajtam büszkén. – De van még mellette valami…olyan, mintha sajnálna valamit, vágyakozó. Nem tudom jobban leírni – magyarázta. Én így is tökéletesen értettem, és azt is tudtam, miért van így. Garrett viszont gyanútlannak tűnt, mintha csak megjegyezte volna, és a fejében meg sem fordulna, hogy én meg Rob. Pedig…

- Még nem figyeltem, de nem is számít – legyintettem lazán. – Most viszont mennem kell, mert Ash ki fog borulni – léptem elé, és szájon csókoltam.
- Jó szórakozást – mondta mosolyogva, majd kiléptem a szobából. Abban a helyzetben nem is éreztem, mennyire szorul a hurok a nyakam körül, csak most. De talán jobb is, hiszen, ha Garrett előtt jöttem volna zavarba, gyanakodni kezdett volna. Így viszont teljesen gyanútlan marad. Viszont arra figyelnem kell, milyen leszek ezentúl Robbal, ha Garrett is a közelben van.

- Azt hittem már nem is jössz – nyitott ajtót Ash.
- Bocsi, csak kicsit elnéztem az időt – mondtam sajnálkozva, majd leültem a kanapéra. Ash is mellém telepedett, kezében egy sörrel, és nekem is átnyújtott egyet.
- Mit csináltatok tegnap Robbal? – kérdezte érdeklődve, mire majdnem megfulladtam a sörtől.
- Mi van? – krákogtam.
- Tudod, miután felment utánad, és megkért, hogy tartsam lent Garrettet – emlékeztetett.
- Majdnem lebuktunk – sóhajtottam.
- Hogy? – értetlenkedett.

- Pont miután…szóval…na érted – makogtam zavartan, mire Ash vigyorogva bólintott, ezzel megkegyelmezve nekem. – jött Garrett. Robot a fürdőbe bújtattam, aztán Garrettet átküldtem hozzád a gyógyszerért – meséltem neki.
- Gyanús is volt ez a gyógyszer dolog – gondolkodott el. – Mindegy, a lényeg, hogy megúsztátok a lebukást. De ez már nem mehet így sokáig – közölte velem megrovóan, amivel én is tisztában voltam.
- Tudom – sóhajtottam.
- És? – nyílt tágra a szeme.
- Mi és?

- Hogy fogsz döntetni? – érdeklődött.
- Nem tudom, Ash. Nehéz. És már nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Garrettel kéne maradnom – vallottam be.
- Ez jó. Úgy értem, tetszik, hogy kezded belátni, hogy nem csak egy út van – mosolygott.
- Igen, de ettől még fogalmam sincs. Garrett nem érdemli ezt – motyogtam.
- De azt sem, hogy a háta mögött Robbal hetyegj. Márpedig Őt úgy sem tudod elengedni, szóval én még mindig azt mondom, akármennyire is fáj, meg kell válnod Garrettől. Rob, az, akivel valójában lenni akarsz. – Ash mindig is a vesémig látott, és most is igaza volt.
- Van benne valami, de tudod …

- Tudom, tudom, nem akarsz neki fájdalmat okozni. Viszont, nézzük csak. Ha „szakítasz” Robbal, szenvedni fogsz, ahogy Ő is. Nem fogod bírni nélküle. Ha Garrettet hagyod el, akkor egy ideig lelkiismeret furdalásod lesz, de boldog leszel és Rob is. És Garrett is talál majd magának valakit. Melyik a jobb? – kérdezte. Nem tudtam válaszolni erre, csak hümmögtem. Igyekeznem kell, hogy tisztába tegyem a dolgokat, mert ez engem is felemészt. Témaváltás célzattal, elmeséltem neki, hogy milyen érdekel kérdést intézett felém Garrett indulás előtt. Ő is nagyon meglepődött, majd párhuzamot kezdett vonni a dolgok között. Még időben leállítottam, mielőtt túlságosan bepörgette volna magát.

- Meddig maradtok? – kérdeztem aztán Asht, mikor már menni készültem.
- Holnap még van egy rajongói találkozónk, aztán másnap már utazunk haza – mondta szomorúan. Ezek szerint Rob is megy… Egyik felem máris szomorú volt. – És te, mikor is jössz haza, mert azt mondtad valamikor neked is jönnöd kell – érdeklődött.
- A héten végig forgatok, de péntek este Los Angelesbe megyek a hétvégére, mert anya szülinapja lesz. Kérte is, hogy szóljak, mert vár téged is. – Még jó, hogy szóba került a téma, mert elfelejtettem volna szólni neki, anya pedig kinyírna.

- Persze, hogy ott leszek – vágta rá Ash, boldogan. – És Te mikor végzel véglegesen a forgatással? – kérdezte.
- Miután visszajöttem, még egészhéten forgatok, de aztán az én munkám véget is ért – mondtam neki. Furcsa lesz, de mivel nincs olyan sok jelenetem, mint a többieknek, számomra ennyi volt a forgatás.
Megígértem Ashnek, hogy holnapra csinálunk még valami búcsú bulit, bár utánunk két nappal már én is utazom, de ragaszkodott hozzá.

Miután visszamentem a szobába, Garrett még ébren volt, pedig már éjfél is elmúlt. Valami filmet nézett, én pedig egy percre mellé kucorodtam. Meg is csókoltam üdvözlés képen, de mikor kezdett belelendülni, és a pólóm felhúzni, eltoltam magamtól. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de most valahogy nem vágytam rá, úgy. Ez neki is feltűnt, mert meglepetten nézett végig rajtam.
- Nem haragszol, ha most inkább lefekszem? Fáradt vagyok, és kicsit a fejembe szállt a sör, amit Ashnél ittam – magyarázkodtam.
- Dehogy, nincs baj – mosolygott elnézően. Mikor a szoba felé indultam, még egy percre visszafordultam hozzá.

- Ash kérte, hogy holnap este menjünk velük egy kicsit bulizni, mert holnap után hazautaznak – szóltam neki gyorsa, mielőtt ezt elfelejtem.
- Oh, ez nagyon jól hangzik, de most szólt este a rendező, hogy Samnek és nekem holnap éjszakai jelenetim lesznek. Reggel hat előtt nem itthon – fintorgott.
- Nélküled nem szívesen megyek – mondtam szomorúan.
- Pedig muszáj lesz – vigyorgott. Igen, ezek szerint már Ő is jól kiismerte legjobb barátnőmet.
Már majdnem aludtam, mikor a telefonon csipogott a párnám alatt. Sms jött, gyorsan meg is nyitottam.

„Hiányoztál ma. Holnap után hazautazunk, szeretnék még előtte veled tölteni egy kis időt.” – Én is szerettem volna, és ha jobban bele gondolok pont kapóra jött, hogy Garrett dolgozik holnap este.
„Holnap egész nap forgatok, de este bulit szervez Ash. Garrett egész éjjel forgat…”- pötyögtem vissza, és remélem, hogy érti a célzást. Értette.
„ Tökéletes. Aludj jól, kincsem.” – A szívem hatalmasat dobbant, a megnevezés láttán. Melegség töltött el, és rájöttem valamire. Tényleg belezúgtam ebbe a pasiba… Lépéseket hallottam közeledni, ezért gyorsan eldugtam a telefont, és befordultam a fal felé, alvást színlelve. Garrett hamarosan mellém feküdt, karjaival körbe fogott. Az álom pillanatokon belül elnyomott.

Napközben Garrettel közös jelenteket forgattunk, holnap pedig olyanokat fogok, amikben Ő nem szerepel. Mivel éjszaka dolgozik, neki nappal nem kell.
Eddig úgy volt, pontosan a múlt hétig, hogy lesznek jelenetek, amiket Los Angelesben forgatunk. Ez így is van, de azokban én már nem leszek benne. Úgyhogy nekem a forgatás a jövő hét végén, valóban befejeződik.

Este Ashleyvel készülődtem a bulira, miután Garrett elment forgatni. Egy közeli szórakozó helyre mentünk, ahol hiába nem volt Garrett, tudtam, hogy nem viselkedhetek úgy Robbal. Például Kellan miatt, aki Garrett jó barátja. Így az este folyamán csak haveri csevejek zajlottak köztünk. Jól éreztük magunkat, de három óra után úgy éreztem ideje menni, és kicsit más szórakozásnak hódolni.
Írtam Robnak egy sms-t, hogy én most elindulok a szállodába, tíz perc múlva valamilyen kifogással Ő is jöjjön el, és a szobája előtt találkozunk húsz perc múlva. Bólintott, mikor megkapta az sms-t, én pedig elköszönve a többiektől, elindultam.

Már Rob szobája előtt várakoztam, mikor kinyílt a lift ajtó, és elkezdett felém sétálni. Egy csábos félmosoly játszott az ajkain, én pedig majdnem elájultam tőle. Aztán hozzám ért, egy szédítő csókkal ajándékozott meg, mialatt kinyitotta a szoba ajtaját, és behúzót rajta…Ez volt életem legszebb éjszakája, de hajnaltájt a saját szobámba kellett mennem, hogy ha Garrett hazajön, ott találjon. Nehéz szívvel búcsúztam Robtól, de egy kis reménnyel kecsegtetett számomra, hogy három nap múlva újra látom. Viszont abban a három napban, de legkésőbb a Los Angelesi látogatásom után, meg kell hoznom a döntést…nem húzhatom tovább!