10. fejezet: Változás

Na csajszik. Egy kis szünet után itt a folytatás. Remélem tetszeni fog, és nem taszít el titeket ez a kis változás.:P Higgyétek el, izgalmas lesz…sőt! :D
Szóval nem kiborulni, hanem bízni bennem!:)
Puszi, Lady

Valóban Ő volt az…
- Garrett – nyögtem, mint valami lüke tinédzser, hasonlóan a tegnapi találkozásunk során produkált viselkedésemhez.
- Leülhetek? – kérdezte mosolyogva, miközben még mindig bámultam, mint egy hülye. Gyorsan bólintottam, hogy mégse nézzen teljesen hibbantnak, bár lehet ezzel már elkéstem. – Szóval mire iszunk? – tette fel az első kérdést ismét, majd a kiszolgálóhoz fordult, és rendelt magának is egy felest.

- Nem tudom, csak úgy – feleltem, mikor végre megtaláltam a hangom.
- Az úgy nem jó – rázta a fejét mosolyogva, ami ismét elkápráztatott. A számat megint tátva felejtettem egy pillanatra. – Igyunk ránk, vagyis a közös filmünkre, és az előttünk álló remek munkára – javasolta, és felém tartotta a poharát. Jó ötletnek tartottam, ez egy jó kis film lesz, amiben közel kerülünk egymáshoz, szó szerint…
- Ránk – kacsintottam, majd lehúztam az adagom. Ő is követte a példám, majd újabb körre hívott meg. Miután elégnek ítéltem meg a bennem lévő alkoholt, megérdeklődtem, hogy mégis, hogy kerül ide.

- Egy barátom hívott el, ott ül – követtem a tekintettem, ahova mutat, és majdnem lefordultam a székről. A kis csipet csapatomra mutatott, azon belül is Kellanra.
- Ez vicces, én is velük vagyok. Főleg vele – mutattam Ashre, aki éppen Jack fogait számolta, a nyelvével.
- Még nem mentem oda hozzájuk, mert kiszúrtalak a pultnál – magyarázta, miért nem ismeri még őket. – Tényleg, miért nem vagy velük?
- Szüksége volt még egy kis piára – mondtam nevetve. – De most már oda mehetünk – ugrottam le a székről, megragadva a koktélomat is.

- Garrett! – hallottuk Kellan hangját, pedig még oda sem értünk az asztalhoz. – Hoho, Kristennel már megismerkedtél? – kérdezte vihogva kedvencünk, aki nyilván valóan már csap részeg volt.
- Valójában, már ismerjük egymást – mosolyogtam Garrettre, aki úriember módra kihúzta nekem a széket. Erre még a nagyon elfoglalt Rob is oda nézett, jócskán végigmérve a mellettem álló helyes pasit. Kellan gyorsan bemutatta mindenkinek, majd egy másik pohár felest húzott le.
- Honnan is ismeritek egymást? – kérdezte két pohár között.
- Kristen lesz a partnerem az új filmben, amiben szerepelek – húzta ki magát mellettem, mintha büszke lenne rá. Ez jól esett.

- A tegnapi? – érdeklődött meglepetten Ash, mire mosolyogva bólintottam. Az este folyamán, ez volt az utolsó alkalom, hogy a nemsokára forgatásra kerülő filmről beszéltünk. Kellan és Garrett közösen előadták megismerkedésük történetét, amin nem mondom, az egész társaság jól szórakozott. Még Robert is megtisztelt minket a figyelmével, de csak csúnyán méregette a cuki szőkét mellettem, és én is kaptam pár hosszú pillantást. Garrettel is sokszor össze-össze akadt a tekintetünk, ilyenkor mind a ketten zavartan elmosolyodtunk, és folytattuk a többiekkel a beszélgetést.


Az italok fogytak, én már megint nem mertem volna kijelenteni, hogy józan vagyok, de jól éreztem magam, ez a lényeg. A természet is nemsokára szólított, köszönhetően a sok-sok italnak, ezért elnézést kérve a többiektől, megkerestem a mosdót. Alig hogy végeztem, és ismét a folyosóra léptem, bele ütköztem valakibe. Mikor felnéztem, hogy elnézést kérjek, megnémultam. Rob volt az. Mér előre láttam, mi következi most…

- Bocsi – nyögte, majd mindenféle egyéb cselekedet nélkül távozott, a wc-be. A döbbenettől ismét tátva maradt a szám. Ez nem a megfelelő reakció volt, sőt… nagyon is magával ellentétesen cselekedett. Már annyira megszoktam, hogy ilyenkor jön a jól ismert macsó szöveg, aztán az én ellenkezésem és végül, aminek történnie kell, vagyis a karjaiban kötök ki. Ez most tényleg zavar engem? Nem! – határoztam el, és igyekezve elűzni a Robbal kapcsolatos gondolataim, visszamentem a többiekhez. Az asztal létszáma igencsak megcsappant. Rá is kérdeztem, hova lettek, mert csak Nikki és Kellan voltak ott.

- Ashley és Jackson táncolnak – felelte mosolyogva. – Esetleg lenne kedved? – kérdezte zavartan.
- Igen – mondtam neki mosolyogva, és karon ragadtam. Igazából ehhez volt kedvem, de én nem mertem volna megkérdezni. – Vigyázz, a piámra – fordultam még vissza Nikkihez, aki vihogva ugyan, de bólintott. Lehet rosszul cselekedtem, ez olyan, mint kecskére káposztát bízni… Jelen pillanatban ez cseppet sem érdekelt, főleg, miután megéreztem Garrett kezeit a csípőmre simulni. Így próbált áttuszkolni minket a tömegen, de végül feladtuk és beértük a parkett szélével.

Ahogy hozzá simultam izmos mellkasához, valami furcsa remegés futott végig a gerincem mentén. Megborzongtam a közelségétől, annyira nem, mint, mikor Robbal vagyok ugyan így, de már közelített hozzá. Te jó ég! Én most tényleg Robbal hasonlítgatom össze? Idióta vagyok, semmi kétség, hiszen eddig semmi közös vonást nem fedeztem fel kettőjükben. Na jó, talán a sármjuk… Hagytam a kósza, ide nem illő gondolatokat és inkább Garrettre koncentráltam, akinek a karjai közt furcsa nyugalom tört rám. Biztonságban éreztem magam.

A lassabb számnak vége lett, és kezdődtek a gyorsabb ritmusok. Nem szégyenlősködtem, hagytam, hogy a zene magával ragadjon, és nagy örömömre Garrett-nek sem volt ínyére a finomkodás. Szorosan tartott a karjaiban, kezeivel lágyan simított rajtam végig, újra és újra. Aztán eljött az a pillanat, mikor tekintetünk összeakadt, és én nem bírtam tovább parancsolni az ösztöneimnek. Garrett feje lassan áthágta a köztünk lévő távolságot, még ajkait az enyémekre nem illesztette.

Türelmetlenül vontam magamhoz közelebb, minden porcikáját az enyémen akartam érezni. Nyelve lágyan simította körbe az enyémet, de csak egy ideig. Aztán sikerült rávennem a vadabb tempóra, nekem most erre volt szükségem. Hagyta magát, miközben erősen tartott, mert igencsak imbolyogtam. Vagy fél órán keresztül műveltük ezt, majd elszakadva egymástól, hosszasan szemléltük a másikat. Ő mosolyogva simított végig az arcomon, miközben felmértem, hogy észveszejtően csókol.

- Haza kéne mennem – mondtam hirtelen, és valahol belül reméltem, hogy velem tart. Üres a ház és… Jézus, micsoda ribanc vagyok.
- Ha nincs ellenedre haza kísérnélek. Szeretnélek biztonságban tudni – ezaz! Vigyorogva bólintottam, majd kézen fogtam és visszahúztam az asztalhoz.
- Ash? – kérdeztem, amint végigmértem a társaságot, és láttam, hogy a barátnőm, nincs ott.
- Táncolnak, még mindig – jött a válasz Kellan szájából.
- Mi megyünk – mondtam nekik. – Majd találkozunk – tettem még hozzá, miközben Garrett kezét szorongattam. Rob is az asztalnál ült, de az arcán semmilyen érzelem nem volt. Jó, helyes, ne is érdekelje! Garrett is elköszönt, majd egy taxit fogva, hazaindultunk.

A verandára lépve, ismét Garrett ajkait kerestem, nem volt kedvem vesztegetni az időt. Ő ennél sokkal lágyabban viszonozta a szenvedélyem. Egyik kezemmel az ingjét kezdtem gombolni, miközben a másik a kulcsot igyekezett a zárba dugni. Már éppen kinyílt, mikor Garrett lefogta a kezem, és kicsit messzebb tolt magától. Mi a fasz van?
- Holnap találkozunk? – kérdezte mosolyogva. Na, itt vesztettem el végleg a fonalat.
- Tessék? – igen hülyén nézhettem ki, mert még jobban elvigyorodott. – Nem szeretnél bejönni? – váltottam szexire, és végigsimítottam a mellkasán. Ha már lúd, legyen kövér.

- Szeretném, ha jobban megismernénk egymást, mielőtt a következő szintre lépünk – magyarázta. Na bumm… Ennyit rólam, én hülye ribanc… Mielőtt még folytathattam volna az önostorozást, ismét megszólalt. Valószínűleg a fancsali képem elnézve, félre értett. – Ne haragudj, gyönyörű vagy, szexi és iszonyatosan kívánlak most is csak… - tétovázott egy percet, miközben az előbbi szavai alátámasztásaként, vágyakozva végigtekintett rajtam. – Kedvellek, már most és szeretném, ha akkor tennénk csak meg, ha te is úgy érzed, van hova fejlődni a kapcsolatunknak. Ha biztos vagy magadban – folytatta.

Újabb sokk! Most már biztos voltam benne, hogy Robban és Garrettben semmi közös sincs. Még Robnak csak arra kellek, Garrett addig nem hajlandó velem lefeküdni, még én nem vagyok biztos „magunkban”. Túl rendes…túl nagy szavak…elkötelezettség! Várjunk, hiszen Robtól pont ezt vártam volna el, erre hezitálok, mikor egy pasi, aki bejön, nagyon bejön többet ígér nekem? Kristen, egyszer az életben neked is lehet mázlid! Döntöttem.

- Akkor holnap? – kérdeztem mosolyogva, mire válaszként egy újabb csókot kaptam, de olyan lábbeleremegőst, és egy fellélegzett arckifejezést.
- Hétre itt vagyok érted! – mondta, majd még visszamosolyogva rám, beült a taxiba. Mint egy hülye romantikus tini filmben, rózsaszín köddel a fejem felett léptem be az ajtón. El sem hiszem, hogy ilyen pasik még léteznek…

Éjszaka alig aludtam, annyira izgatott voltam. Másnap egész nap készülődtem, vagy húsz ruhát felpróbáltam, de egyik sem tetszett. Végül nagy nehezen kiválasztottam egyet, és pont időben. A csengő öt perc múlva megszólalt, én pedig izgatottan téptem fel a bejárati ajtót. Ott állt Ő, a szexi mosolyával, tökéletes kék szemeivel, vonzó arcával. Tökéletes volt, túl jó nekem… Ő ezt nem így gondolta, ugyanis miután elrebegte, hogy mennyire gyönyörű vagyok, egy szál vörös rózsát nyomott a kezembe, majd egy csókra húzott magához.

Egy étterembe vitt, ahol jobbára mindenről kifaggatott, ami velem kapcsolatos. Egész este beszéltem, nem hagyott, mindent tudni akart. Különösen élveztem, mikor időnként magához húzta arcomat egy csókra, mivel minden percben erre vágytam. A vacsora végén hazavitt. Még hosszan időztünk a ház előtt, nem bírtam elszakadni. Mivel nem akartam cédának tűnni – ennél jobban -, most nem próbáltam az ágyamig rántgatni.

Másnap is elvitt, most egy a tengerparton lévő étterembe. Most én faggattam őt egész este. Tökéletes lezárásként a parton sétálgattunk, kéz a kézben, hosszú csókokat váltva időnként. Ezen az estén megint nem invitáltam be, de nem is tűnt úgy, mint, aki bejönne. Teljesen meglepett a hozzáállása, nem ehhez voltam szokva. Vagyis Rob úgy intézte az elmúlt időszakot, hogy azt higgyem, minden pasinak csak arra kellenék. Pedig itt a példa, hogy nem. Mikor Gerrett-tel voltam, sosem jutott eszembe Robert. Csak esténként, mikor egyedül voltam hasonlítottam össze őket, kényszeresen.

Már öt napja mindennap együtt voltunk, különböző programokkal kápráztatott el, jobbnál jobb helyekre vitt. Boldog voltam, mintha egy mesében lennék, nem is a saját életem élném. Hétvégére is közös programot terveztünk, de valaki közbe szólt. Jobban mondva valakik. A legjobb barátnőm és Kellan szervezkedni kezdtek, hiszen vasárnap utazunk. Előtte még szerettek volna minket látni, ezért szerveztek egy Kristen-Garrett búcsú bulinak kinevezett partit Kellan házába, szombat estére. Legszívesebben csak kettesben lettem volna vele, ki akartam sajátítani. Próbáltam a vasárnap esti utazásra fogni, hogy nem jó a buli, de nem érdekelte őket. Ash megfenyegetett, hogy nem áll szóba velem, ha ebbe nem megyek bele. Kénytelen voltam komolyan venni, mert amilyen makacs, betartja.

Arra jutottam, hogy együtt fogunk forgatni, vagyis a nap 24 órájában együtt lehetünk. Ez a tény feldobott, és kicsit nagyobb kedvel néztem a szombati parti elébe.
Garrett – ahogy megígérte- pontban hétkor leparkolt a házunk előtt. Gyerekes izgalommal rohantam ki hozzá, és pattantam be mellé, a kényelmes bőr üléses Mercédeszbe. A „szia” csók sem maradhatott el, majd miután a maratoni hosszúságú üdvözlést követően, kényelmesen elhelyezkedtem a kocsiban, Garrett megszólalt.

- Nincs nagyon kedved – ennyit mondott, miközben kikanyarodott az utcánkból.
- Ennyire látszik? – húztam el a szám.
- Kicsit – mosolygott rám, majd egyik kezével megfogta az ölemben pihenő kezem. Mosolyogva kulcsoltam össze ujjainkat, miközben válaszoltam.
- Majd csak kibírom – vontam vállat, de le sem vettem a szemem, a számomra olyan vonzó arcról.
- Jó buli lesz. Kellanékban bízhatunk – mondta. Igen, én is pont ettől féltem, na meg főleg attól, mit találnak ki a mai estére. Erre már nem feleltem. A további utat nagyjából csöndben tettük meg.

Mikor beléptünk a házba, Ash azonnal a nyakamba ugrott, akit Nikki követett. Csak Ők voltak ott, meg Kellan és Jack. Örültem, hogy az a személy ma este nem teszi tiszteletét, akit az utolsó klubban töltött esténk óta, szerencsére nem láttam.
Nikki, azonnal kipakolta a piákat, amint a konyhába mentünk, és mindenkinek kiosztott, egyenlőre csak egy üveg sört. A hangulat jó volt, a háttérben halk zene szólt, ami mellett tökéletesen folyhatott a baráti beszélgetés.

Mindaddig határtalanul jó kedvem volt, míg meg nem érkezett az utolsó vendég is. Ahogy belépett, és meglepetten megállt a konyhaajtóban, azt súgta, hogy számára is van itt egy személy, akire nem számított…